Szombat Szalon

Verazélet vonzásában

http://bodis.irolap.hu/hu/a-verazelet-vonzasaban

Bódis Kriszta

A Verazélet vonzásában 

Lovas Nagy Anna 

Verazélet című regényéről

 

Én nem csak elégedett vagyok LNA könyvével, hanem nem tudom, nem akarom letenni. LNA tökéletesen illeszkedő hangot, szerkezetet, nyelvet talált az univerzális élményekhez ( megszeretés, a tökéletes találkozás illúziója, kötődés, elszakadás stb.) egy viszonylag ismeretlen (női, leszbikus, rejtőző és láthatatlan) világ bemutatásával.

Amikor végre kidugod a fejed a mocsárból (szar), és fellélegzel, na akkor jössz rá igazán, hogy mibe merültél, tapostál addig. Kibukkansz, és a hirtelen levegővel lesz viszonyítási alapod is. Én így vagyok a könyvekkel. Olvasok ilyet, olyat, sokat, frisset, régit, ismertet, ismeretlent, és egyszer csak az egyikről kiderül, hogy Ez Az! Váratlanul az élmény - "levegő! élek!" - a többi fölé magaslik. Addig teljesen azt hiszem, hogy könyveket olvasok, az embert olyan könnyű megtéveszteni, és szereti magát is. Amikor egy ilyen regényt (jelen esetben kézirat) találsz, mint amilyen a Verazélet, tulajdonképpen nem lepődsz meg, mert a találkozás tökéletesen evidens. Szerencsére van. Pont mikor egyáltalán nem számítasz rá, és akkor újra olvasó leszel, aki nem akar kijönni, nem akarja, hogy vége legyen, aki borzong, és boldog is ettől a megfoghatatlan és kimondhatatlan mindentől, amit kap, amit habzsol, amit nem felejt el.

Én nem csak elégedett vagyok LNA könyvével, hanem nem tudom, nem akarom letenni. LNA tökéletesen illeszkedő hangot, szerkezetet, nyelvet talált az univerzális élményekhez ( megszeretés, a tökéletes találkozás illúziója, kötődés, elszakadás stb.) egy viszonylag ismeretlen (női, leszbikus, rejtőző és láthatatlan) világ bemutatásával. Pontosabban megteremtésével, vagyis, ahogy azt a regényvilágban láthatóvá téve újraszülte. A fölemelő éppen az, hogy a Verazélet regénykoordinátái közt egyszerre titkos és általános emberi szcéna zajlik. A szerelem, a csalódás, az élet fölfoghatatlan és képességeinket meghaladó bántalmainak boldogsággal hímzett periodikája.

A regény általában olyan másik világ, amibe viszonylag kockázatmentesen átjárhatunk, igaz kábé annyira értjük mint a sajátunkat. Nagyon. Semennyire. A jó könyv a megfogalmazhatatlan kétségek, a traumák és drámák unhatatlan ismétlődése, abban a másik-enyém világban, ahova elvezet. A regényvilágban is az a legbizsergetőbb bizonytalanság, hogy mégis, hogy talán... miközben tudjuk: a legcsekélyebb reményünk sincs arra, hogy ott másképp lesz. Annak a bizonyos Tökéletesnek illúziója viszont - hogy minden megválaszolhatatlanság érintésnyire van a felismeréstől - ritka mámor.

A Verazélet című regény illékony-súlyos anyagú. Olvastán zsigerektől kognícióig átjár minket az a katarzis, a paradoxonokra feszülő, amiről úgyse lehet beszélni (vagy fölösleges). Kontrollálhatatlan, és kikerülhetetlen. A Verazéletet olvasva átéljük, amikor megtörténik.

LNA olyan Női univerzumot alkot, amelyben a rendszer árva de élő bolygójaként kering mindenki, aki a tapasztalatok bármely emberi aspektusa felől érkezik.

Forrás: 

litera.hu