Hobbi Hilda

Verazélet, Litera

2012-01-06T13:33:00.001+01:00

Litera, Verazélet

Király Júlia, Lovas Nagy Anna, Winkler Nóra

2012-01-01T22:54:00.000+01:00

Queer altató

2011-10-25T16:01:00.000+02:00

Queer altató

Teri bácsi terelgette
Béla néni elrengette
tente baba tente
álombojtján nem bojkott
álom csengő álom bab
álmodban már felnőtt vagy
álomboltban nincsen lépcső
apa vagy vagy anya vagy
ha akarod mind a kettő
verje ki a csigahimlő
az összes skatulyát
így tedd rá úgy tedd rá

Szombat Szalon

2011-05-19T14:26:00.000+02:00

Verazélet vonzásában

2011-05-04T17:49:00.000+02:00

http://bodis.irolap.hu/hu/a-verazelet-vonzasaban

Bódis Kriszta

A Verazélet vonzásában

Lovas Nagy Anna

Verazélet című regényéről

Én nem csak elégedett vagyok LNA könyvével, hanem nem tudom, nem akarom letenni. LNA tökéletesen illeszkedő hangot, szerkezetet, nyelvet talált az univerzális élményekhez ( megszeretés, a tökéletes találkozás illúziója, kötődés, elszakadás stb.) egy viszonylag ismeretlen (női, leszbikus, rejtőző és láthatatlan) világ bemutatásával.

Amikor végre kidugod a fejed a mocsárból (szar), és fellélegzel, na akkor jössz rá igazán, hogy mibe merültél, tapostál addig. Kibukkansz, és a hirtelen levegővel lesz viszonyítási alapod is. Én így vagyok a könyvekkel. Olvasok ilyet, olyat, sokat, frisset, régit, ismertet, ismeretlent, és egyszer csak az egyikről kiderül, hogy Ez Az! Váratlanul az élmény - "levegő! élek!" - a többi fölé magaslik. Addig teljesen azt hiszem, hogy könyveket olvasok, az embert olyan könnyű megtéveszteni, és szereti magát is. Amikor egy ilyen regényt (jelen esetben kézirat) találsz, mint amilyen a Verazélet, tulajdonképpen nem lepődsz meg, mert a találkozás tökéletesen evidens. Szerencsére van. Pont mikor egyáltalán nem számítasz rá, és akkor újra olvasó leszel, aki nem akar kijönni, nem akarja, hogy vége legyen, aki borzong, és boldog is ettől a megfoghatatlan és kimondhatatlan mindentől, amit kap, amit habzsol, amit nem felejt el.

Én nem csak elégedett vagyok LNA könyvével, hanem nem tudom, nem akarom letenni. LNA tökéletesen illeszkedő hangot, szerkezetet, nyelvet talált az univerzális élményekhez ( megszeretés, a tökéletes találkozás illúziója, kötődés, elszakadás stb.) egy viszonylag ismeretlen (női, leszbikus, rejtőző és láthatatlan) világ bemutatásával. Pontosabban megteremtésével, vagyis, ahogy azt a regényvilágban láthatóvá téve újraszülte. A fölemelő éppen az, hogy a Verazélet regénykoordinátái közt egyszerre titkos és általános emberi szcéna zajlik. A szerelem, a csalódás, az élet fölfoghatatlan és képességeinket meghaladó bántalmainak boldogsággal hímzett periodikája.

A regény általában olyan másik világ, amibe viszonylag kockázatmentesen átjárhatunk, igaz kábé annyira értjük mint a sajátunkat. Nagyon. Semennyire. A jó könyv a megfogalmazhatatlan kétségek, a traumák és drámák unhatatlan ismétlődése, abban a másik-enyém világban, ahova elvezet. A regényvilágban is az a legbizsergetőbb bizonytalanság, hogy mégis, hogy talán... miközben tudjuk: a legcsekélyebb reményünk sincs arra, hogy ott másképp lesz. Annak a bizonyos Tökéletesnek illúziója viszont - hogy minden megválaszolhatatlanság érintésnyire van a felismeréstől - ritka mámor.

A Verazélet című regény illékony-súlyos anyagú. Olvastán zsigerektől kognícióig átjár minket az a katarzis, a paradoxonokra feszülő, amiről úgyse lehet beszélni (vagy fölösleges). Kontrollálhatatlan, és kikerülhetetlen. A Verazéletet olvasva átéljük, amikor megtörténik.

LNA olyan Női univerzumot alkot, amelyben a rendszer árva de élő bolygójaként kering mindenki, aki a tapasztalatok bármely emberi aspektusa felől érkezik.

Forrás:

litera.hu

Duna legendárium, Bronzpaszta

2011-04-27T11:11:00.001+02:00

http://dunalegendarium.blog.hu/2011/04/08/lovas_nagy_anna_bronzpaszta

Lovas Nagy Anna: Bronzpaszta

2011.04.08. 15:28 Duna Legendárium

Védekezzen napfény ellen! Ez állt Jónás bácsi kirakata fölött. Az arra járók megnézték, kicsit vonogatták a vállukat, majd továbbálltak. Jónás bácsi meg gondosan, ahogy minden reggel megtette, elsöprögette a hordalékot. Emberemlékezet óta, szokta mondani a kicsi Katz Rozinak, aki minden délelőtt ott üldögélt a bolt előtt, és segített áttörölni a pasztás dobozokat. Az idő mérhetetlen, csak a romlás látható, amit megpróbálunk láthatatlanná tenni, szokta mondani. Meg az emlékek. Amire sokat gondolsz, az kifényesedik, a többit belepi az iszap.

Jónás bácsi emlékezett. Azon a napon is úgy indult, ahogy mindig. Felvette a barna köpenyt, alatta az ing, alatta az atléta, alatta a szívdobogás, a szívdobogás fölött a csillag. Hét csillag volt a cégtábla fölött, meg egy nagy cet, szájában egy bronzpasztás dobozzal vigyorgott, a hasában meg Jónás bácsi kínálta az időjárásálló cipőket. Az emlékezet őrizte a cégtáblát. Amikor átadta a boltot a segédnek, másnapra leverték a nevetgélő cetet. A receptet akarta odaadni, ne vesszen kárba. Az emberiség cipőinek esélye legyen. Azoknak a szép gojzer-varrott cipőknek.

A Palatinus házakat még nem látta, de a Duna felől már elérte a vízszagú szél, Kapuról kapura surrant, már csak két sarok, már csak egy. A kioldódott cipőfűzőjét akarta megkötni, a szakállát tegnap vágta le. A szakáll alatti bőr élesen különbözött a szakáll fölöttitől – mint egy félbemaradt bohóc – gondolta, reggel a tükörnél. Nem esett nagyot, egészen közel volt a földhöz, amikor felrúgták. A szemüvege elrepült. Az egyik csizma rálépett, hallotta a lencsék ropogását. Ha nem látsz jól, akkor a többi érzéked kiélesedik, szokta mondani.

Rozit nézte. Anyád hiába ölelt, sírtál. Odalöktek, épp mellétek. Fél zacskó Weiss féle málnacukor volt a zsebemben, szemenként adtam a szádba. A monogramos zsebkendőmbe fújtad az orrod. A rakparton, amikor levetted a cipőd, láttam, ráférne egy alapos tisztítás. Az a sok cipő, a kicsámpásodott életek, a Götzék legkisebb fiának a cipője, az egyik megmagasított talppal. Ahogy a Götz gyerek ott állt, gyapjú zokniban, soványan hintázott a rossz lába a másik mellet. Cserbenhagyta az egyensúly, egy pillanattal a lövés előtt zuhant a vízbe.

A fájdalom. Nem is volt fájdalom. A félelem maradt meg. Itt feküdtünk. Néha egyikünk, másikunk testét sodorta el az áramlat. Amikor a hidakat felrobbantották, az is csak egy víz alatti lökés volt, mint a strandon. A Pala hullámfürdőjében. A félelem. Az maradt sokáig meg. Abban a félelemben kezdődött az átváltozás. Ahogy felhólyagosodott a hús, aztán leolvadt, mint a tölcséres twist-fagyi a Margitszigeten. Mind a három Braun nővért ott lepte meg az átváltozás. Fennakadtak a part menti füzek gyökérzetében. A Gerberék Paksig mentek.

Te nem is emlékszel, olyan kicsi voltál. Amikor először ugrottál az Árpád híd lábánál ki a vízből. Egy ezüstös halfarok csillant a sötétben. A legkisebb sellő, a nevetésedet meg se hallották odafent. A habfiúk meg versenyeztek, ki kerüli meg szlalomban leggyorsabban a pilléreket. Kertész doktor megnyitotta a reuma rendelőjét a Lukács túlfolyó oldalában. A Radnótiék meg felépítették a mikvét.

Egyikünknek sincs szüksége cipőre, a lábaink összeolvadtak, és a csontok rugalmas porcokká váltak, mégis rendben tartom a pasztát.

Az év egyetlen éjszakáján, amikor még alszik a város, fehérbe öltözik minden pikkely. Nem iszunk, nem eszünk, csak megbocsátunk. Előkerül a bronzpaszta, kipucoljuk a Duna-parti cipőket, és hallgatunk, mert minden lépés éles késen jár.

mesekönyv - kicsi részletek

2011-03-09T13:16:00.004+01:00

tejláz

2011-02-01T17:46:00.002+01:00

Ez itten ez, ez halt meg, a legkicsinyebb. A mellem úgy feszült, mustként spriccelt a tej. Ott temettük el a fák alatt, az erdőben, nem cuppogott a kicsi száj, ömlött a tej. Elébb a boszorkányt szoptattam, aztán felbátorodtak a többiek. A férfiak. Csak az asszonyok gyugdosták el a kicsiny gyermekiket. Nem csillapult. Két vak tehén, ordítottak a mellek.

Az elsőt a faluból hoztam. Az ősz bejárta a házat, avarral takargattam két szoptatás között. Gyönge vót. A másodjára többet hoztam. A tél bejárta a házat, a polcokon, a tűzhely alatt. Szél rázta a rongyokat az ablakon. Reggelre mind befagyott. Nem néztek a befagyott szemek.

Mindég távolabbra menni, nagyon nehéz. Mindég összegyűjteni, nagyon nehéz. A tej nehéz. Vót, már útközben nem szoptak a gyönge angyelók.

Amikor lefogtak, akkor is szoptattam. Aszonták, már nem vót benne élet. Valahogy szétszakadt a feje, ahogy a kemény mellem a szájába tettem.

galaxis könyvutazóknak

2011-02-01T17:41:00.001+01:00

Varázsnyomda és szövegtükör – rökütgevösz sé admoynszáraV

A szövegtükörben az év 666. napján Jelinek meg a szöveg.
A hagyományos szövegtükör funkciója, hogy a sérülékeny lapszélekig ne terjedjen, mint ólomleves a betűtészta. Ennek nagy tudója volt Galaxis von Gutenberg, aki ólomtócsákat folyatott a lapok közepére. Ám ezek az ó-lomfelületek még nem tükrözték vissza az írói szándékot, inkább elnyelték, és ott siránkoztak láthatatlanul a szellemi megvilágosodás útleírásai.
Gutenberg – grebnetuG, Én egy jó hegy vagyok című írása, hosszan elemzi a tükörkészítés nehézségeit, a kísérleteket arannyal, rézzel és sok más fémmel, de az áttörést a hártyaüveggel terített ólom hozta, némi inspiratív, szemtükör fedéssel. A néphagyomány azóta úgy tartja, jól csak a szemfedő alatt lát az ember. Ezért takarják le, halott ember házában a tükröket, az odaátra távozót ne zavarja a tükör által homályosan megsokszorozott szöveg, a helyes értésben.
Egy bizonyos Leo Roth nevű ember, épp úgy nyert több életet, hogy szövegtükörből készített koporsóban várta a végső pillanatot. Számtalan újraolvasás után, megérkezett a pontos szövegfelismerés és összeolvadhatott Szepes Máriával, akinek a többség által ismert neve Alice Mirrorcountry.
Ismereteink a valódi szövegtükörről korlátozottak, akik elolvasták sosem tértek vissza.

II.

Galaxis von Gutenberg felesége, Zelma Pinktura nagy tehetséggel rendelkezett, a széthullott apróságok összeillesztésében. Úgy is hívták Meinz környékén, Zelma, aki az igazat látja. Galaxis mester szintén nagy elismeréssel tekintett Zelmára, rajta kívül csak néhány beavatott rózsakeresztes ismerte Zelma titkát, a rá bízott Mária tükör létezését. A Mária tükör nem volt egyéb, mint egy darab, ezüstös üveg, de oly korban keletkezett, amikor az emberek még nem ismerték készítésének titkát. A fényes égbolt vándorai hagyhatták itt, amikor távozáskor a szemetesüket kiborították Memphisz köveinél. Az ókori Egyiptomban, míves, zománcozott keretbe tették. A legenda szerint Kleopátra ebből olvasta ki a jövőt és e jövő látása kergette öngyilkosságba. A háború idején alexandriai zsidó kereskedőkhöz került a tükör, hogy onnan miként, Nasrat városába, melynek neve őrködő asszonyt jelent, azt sem tudni, csak annyi bizonyos, a tükör nem mutat semmiféle képet férfikézben.
Később Johann Faust meinzi ügyvéd, mindent megtett, hogy megszerezze a tükröt, de a hamis vádak csak a könyvnyomtató műhely, és félig kész bibliák elbirtoklására voltak elegendők.
Dr Faust ebben az időszakban kötött alkut Mephistoval.
De térjünk vissza Nasrat, Názáret városába, ahol Mária előre látta a jövőt, és nem csak a fiúét. Évszázadok hosszú során át asszonyok titkos rendjei, zárdák és földalatti szervezetek, szabadkőműves női páholyok vigyázták a tudást. Néha századok teltek el, és a tükör üvege üres maradt. Zelmának, sok esztendeig nem mutatott semmit, míg egy napon ismét belenézett a tükörbe, amely a rózsakeresztes hagyomány szerint szerencsétlenséget hoz a kíváncsi fejére. Attól a naptól kezdve, Zelma minden este mesét mondott Galaxis mesternek, egy csodálatos szövegtükörről, amely megsokszorosítja a kézzel írt könyvek tartalmát.

Estközi részlet

2011-01-27T09:38:00.005+01:00

http://elofolyoirat.blog.hu/2010/06/03/ica_muhely_bemutatja_lovas_nagy_anna

TAMARIN

Tamarin egy eldugott, határmenti faluban született. Az apja iskolaigazgató és amatőr természetbúvár. Érdeklődési köre a darwinizmus és az evolúció, gyöngéje bármilyen majomfajta. Tamarin apját túláradó testszőrzet borítja, ezért a falusiak és Tamarin anyja, igen férfiasnak találják. Tamarin apja valószínűleg ezért rokonszenvez a majmokkal, és minden kicsiny újszülöttre ugyanezzel a gyöngédséggel tekint. Első és utolsó gyermeke ekként kapta a Tamarin nevet, a Francia - Új Guineában élő, a csuklyásmajmokhoz tartozó parányi, 20-28 centiméteres majmocskák után.

Tamarinnak a serdülőkor beköszöntével igen sok gondja akadt túláradó testszőrzetével. Tamarin anyja, és a faluban élők mind úgy tudják, Tamarin a tamariszkuszról kapta a nevét, amit a helybeliek tamariskának becéznek. Tamarin apja csínytevésnek szánta a dolgot, tudós viccnek. Ezért Tamarin bárhányszor nemzőjéhez szaladt, vidám nevetés volt az ajándék, apja a feje fölé emelte, és megforgatta. Tamarin mindig így fog emlékezni az apjára. A tamariszkusz a legszélsőségesebb sivatagi körülmények között is megél. Amikor Tamarin és Karin találkoznak, Karin hosszan és kimerítően ismerteti a tamariszkusz növény kiválóságait.

A határmenti falu egyetlen nevezetessége a rádió adótorony. A határon túli, szórványban élő nemzetiségiek ennek az adónak köszönhetik az összes információt, amit az anyaország eseményeiről tudhatnak, meg a kishatár- forgalomnak. A kishatárforgalom egy olyan jelenség, amikor emberek biciklivel vagy gyalog, mindenféle útokmány nélkül átmehetnek a határ másik oldalára piacozni, beszélgetni, párosodni. Virágzik a népi csempészet, az olcsóbb üzemanyag, alkohol és cigaretta vásárlása. Iskolába vagy dolgozni nem járhatnak, ahhoz engedély szükséges. Az orvosi ellátást is mindenki csak a saját országában veheti igénybe. A falu lakói úgy félnek a rádió adótoronytól, mint az ördögtől. Rebesgetik, az állomás olyan jeleket küldözget, amitől az emberek szervezetében tumorok alakulnak ki, és a fejükben összezavarodnak a gondolatok. Az emberiségre, lakjon városon vagy falun, ezekben az időkben a tumorok és az összezavarodott gondolatok jelentették a legnagyobb veszélyt.

Tamarin anyja is az összezavarodott gondolatoktól szenvedett. A helyi óvodában vezető óvónő, és rábízott kicsi gyermekek szellemi és testi fejlődéséért felelt. Tamarin anyja a szülőkre is kiterjesztette a felelősségérzetet, mert látta, miként akadályozzák a szülők a gyermekek fejlődését. Csak azt az egyet nem látta, ő miként akadályozza Tamarin fejlődését, mert Tamarinnak minden gyereknél jobban neveltnek, szófogadóbbnak és okosabbnak kellett lennie az iskolaigazgató apa árnyékában. Tamarin apja pedig nem kívánt semmit, csak hogy a feje fölé emelt Tamarin emlékeztesse a csínyre, és nagyokat nevessen. Ezért Tamarin fejében is gyakran összekeveredtek a gondolatok, és voltak nyarak, amikor egyáltalán nem lépett ki a ház hűvös szobájából, mert attól félt, nem lesz elég jó, szófogadó és okos.

Tamarint nem sokáig emelgette az apja, kiskamasz korára jelentős túlsúlyt szedett össze a hűvös szobában való ücsörgéstől, a cukrozott zsíros kenyértől, amit olvasás közben majszolt. Tamarinon ekkortájt már megjelentek a túláradó szőrszálak, alkarját és a lábait combtőig elborították. A faluban a kisfiúk, tizenkét éves koruk előtt nem kaptak hosszú nadrágot, és a kislányok szoknyában jártak. Ezért mindenki jól tájékozódott a másik lábszőrzetét illetően. Azokban az időkben jött divatba a hónalj dezodor, ami a testszagot volt hivatva távol tartani. Ezt leginkább a városiak használták, akik az összezsúfolódott járműveken, kapaszkodás közben, egymás hónaljszagában fürödtek. A hónalj dezodor feltalálásával sokat javult a városiak komfortérzete. Tamarin apja, aki fogékony volt minden újításra, a városban tett látogatása nyomán, megajándékozta minden családtagját hónalj dezodorral és magának is vett egyet. Ez Tamarin önbizalmát is megnövelte, mert az iskolában, apja után ő lett a legjobb szagú, bár továbbra is szőrös. Az illatszer gyártó cégek, egymással versenyezve dobták piacra az egyre hosszabb védelmet nyújtó, egyre illatosabb hónalj dezodorokat.

Tamarin apja a túláradó testszőrzet miatt eleinte észre sem vette, hogy a mellei megnagyobbodtak. Ez a jelenség nagyjából ugyanakkor zajlott, amikor Tamarin melle növekedni kezdett. Tamarinnál mindez a hormonokkal volt összefüggésben, az első vérzést megelőző időkben. Apja akkor fogott gyanút, amikor rózsaszín nedv lepte el a fehér ingét, érintésre fájdalmassá váltak a mellei. Megállapították a mellrákot. Tamarin apja a halálos ágyán, sokat gondolkodott az evolúcióról, és arra a megállapításra jutott, hogy az emberek, a törzsfejlődés nyomán, sosem találkoztak az Alumínium Zirconium nevű vegyülettel, amit a hónalj dezodorok bőségesen tartalmaztak. Dilemmája pedig abból adódott, megossza-e tudását egyetlen leszármazottjával, aki boldogan használta a szert, és ennek következtében az iskolai népszerűsége megugrott, vagy hagyja, hogy mint mindenki, azt gondolja, apja is a tumorképző rádióállomás áldozata. Tamarin apja magával vitte a tudást a sírba.

Tamarin a következő évben a legközelebbi nagyváros gimnáziumában fog tanulni, ahol kollégiumi elhelyezést nyer. Az addig rá váró egy évben megeszi a gyász a rárakódott túlsúlyt, lesoványodik, ingerlékennyé válik, és anyjával rendszeresen vitázik, mert az nem engedi nadrágot hordani. Az iskolát kötelezően látogató városi iskolapszichológus depressziót állapít meg, és gyakran hívja a szobájába beszélgetni Tamarint. Így derül fény Tamarin egyik legszorongatóbb problémájára, a szőrösödésre. Az iskolapszichológus úgy intézi, legközelebb Tamarinnak kelljen hozzá menni, az egyetemi városba. Ott kézen fogja és elviszi egy drogériába, ahol mindenféle gyanták, borotvák és szőrnövekedést gátló szerek kaphatók. Tamarin mindig így fog emlékezni az első pszichológusára, áll a fényben, a drogériában és megmagyarázza, miért előnyös szőrnövekedéssel megegyező irányban húzni a borotvát.

Litera Nemzeti állatkert

2011-01-27T09:30:00.004+01:00

http://nemzetiallatkert.blog.hu/2009/11/03/lovas_nagy_anna_gesztenyeskerti_tortenet

Lovas Nagy Anna: Gesztenyéskerti történet

GESZTENYÉSKERTI TÖRTÉNET

Dr. Orv Kira a jogtudományok doktora, a Gesztenyéskertben sétáltatta palotaőr típusú kutyáit, szám szerint tizenhetet. A palotaőr kutyákat a harcos kínaiak tenyésztették ki, az írásbeliséggel megegyező időben és az évezredes nemesítésnek köszönhetően, egyre vérszomjasabb és visszataszítóbb külsőt öltöttek az apró termetű, kifordult szemű ebek. Bármelyik palotaőr kutyával könnyű elbánni, de falkában épp oly megfékezhetetlenek, mint a feldühödött, afrikai gyilkos méhek. Tűhegyes fogaikkal addig marcangolják az áldozat lábát, amíg leesik róla. Ezt követően csak a szemek, és a torok marad célpont.

Dr. Orv Kira rajongott a kutyáiért, fekete egyenruhába bújtatta őket, a hűvös ellen. Minden parányi egyenruhát, mégparányibb, piros-fehér csíkos pajzs díszített, és a kutyák elégedetten szaladgáltak, szimatoltak a Gesztenyéskertben.

A kert közelében lakó többi kutyás, kerülte az órát, amikor az egyenruhás állatok voltak odalent. Csak a többi palotaőr kutyás merészkedett közel, mert mindenki tudta, nem tanácsos sem fürtös, sem bodros, sem füstös kutyákkal a területre belépni, mert számolni kell a széjjeltépéssel. Azokat az órákat kerülték a rendőrök, a belgák, a csivavák és a sajtó munkatársai, csak az ürgék és sünök nem tudtak hová lenni, mert ők itt éltek.

A Gesztenyéskert legszélén laktak az ürgék, ahová a lámpafény nem ér el. Szegényes ürgeházaikban nagycsaládban éltek, sok ürgegyerekkel. Ürge apa azt hozta a kicsiknek, amit talált. Szívesen rájárt a sünök kamrájára, ezért a sünök néha áramot vezettek a kamra kilincsébe. Aztán amikor az egyik süncsalád, feledékeny nagymamáját agyonverte az áram, arról is leszoktak.

Az ürgék naplemente környékén, összeverődve üldögéltek a házak előtt, hogy apraja-nagyja megbeszélje a nap eseményeit. Lehörpintettek néhány pohárral, és táncoltak meg énekeltek, amíg belefáradtak.

A palotaőr kutyák ezt jó régen kifigyelték és egyáltalán nem tetszett nekik az indokolatlan vigadozás, játszódás a kannákkal, kanalakkal. Ezért, amikor Dr. Orv Kira szabadon engedte őket, némán és rendezetten eliramodtak a kert legszéléhez, ahová a fény nem ér el. Az ürgéknek hírmondója se maradt, csak némi vérmaszat a fűben.

A sünöket passzív ellenállásra tervezte a teremtő. Különösebben nem barátkoztak senkivel, elsősorban a családjukkal törődtek, és a többi sünnel. Sünnek, sün elleni támadásáról még nem esett feljegyzés. A sünök passzivitása, elsősorban az őket borító tüskéknek köszönhető. Gyanakvó természetüknél fogva, az első levélzörrenésre szúrós gombóccá húzzák össze magukat.

A kutyák vezérét, Huzavonának hívták. Huzavona kiváló stratégaként, kiokosította a rábízott falkát, a sünök elleni hadviselés fortélyaira. Minden kutyának a szájába rágta, addig kell püfölni, lökdösni, hempergetni a sünt, amíg a hátára fordul. Onnantól nyert ügy van, csak a lágy, hasi részt kell feltépni, a zsigerek maguktól kiömlenek, és a borda alatt dobogó sünszívet könnyű kiharapni.

A sünök, gyakori vakond postával tartották a kapcsolatot a távoli rokonsággal. Nem csak a világ eseményeiről, és sünfilozófiai kérdésekről esett szó, „mi végre is él a sün a földön?”, hanem ínyenc receptek cseréjével, főzéstechnológiai kérdésekkel és az élelmiszer leghigiénikusabb elkészítésével is szívesen foglalkoztak. A sünök napi rituáléja szorosan összefüggött az étkezést és tisztálkodást szabályozó hagyománnyal.

Huzavona által vezérelt kutyák, épp vacsoraidőben támadták meg a sünöket, amikor mindenki együtt evett. Voltak sün apák, akik a testükkel védték sün fiaikat. Mindhiába. A sünök zöme ott vérzett el a Gesztenyéskert puha levélágyán, csak a leggyorsabb, legrátermettebb sünök tudtak elmenekülni a kertből, a vakondok használta titkos alagutakon. A süntörténelem legsötétebb napjaként emlegetik azóta is a historikusok.

Dr. Orv Kira pedig cikket jelentetett meg arról, miért történelemhamisítás, bármikor laktak volna sünök és ürgék a Gesztenyéskertben.

Kalligram

2011-01-27T09:25:00.004+01:00

2007 / július - augusztus

Tartalom:

Leszbosz

20 Lovas Nagy Anna
Verazélet
(regényrészlet)

Limerick

2011-01-27T09:09:00.002+01:00

A limerick

rendkívül tömör,
rendkívül bájos,
rendkívül bárgyú,
rendkívül idegesítő.

„A limericknek három fajtája van: 1. a nők jelenlétében is elmondható limerick, 2. az olyan limerick, amelyet nő nem hallhat, de papi személy még igen, és végül 3. a limerick.” Várady Szabolcs

élt egy láma Dalán
lábát áztatta a Palán
dúdolta dalait
elképzelt halait
bezárta a testekből font karám

(LNA)

Illusztrációk

2011-01-27T08:55:00.003+01:00

Amit tudni kell a zsidóságról

2011-01-26T21:15:00.004+01:00

Amit a zsidóságról tudni kell

Írta és összeállította: Raj Tamás

Rajzokat készítette: Lovas Nagy Anna

" A zsidóság történelmet imádkozik"- a nagy német költő, Heine szólt így - némi iróniával- arról a vallási közösségről, amelyből ő maga is származott. S valóba, igaza van: a héber imakönyv lapjain megannyi történelmi utalás látható, minduntalan hőseinkre és hagyományainkra, írott és szóbeli tanításokra hivatkozunk. Ám éppen ez a sajátosan szép benne: a zsidó vallás- más vallásokkal ellentétben- mindig történeti tudatra nevelte és neveli híveit...

A zsidó vallás éppen ezért nem dogmákon, hanem történelmi tényeken alapul. Másrészt viszont a zsidó történelmet sem lehet igazán megérteni az eseményeken átsugárzó hit szelleme nélkül. Könyvünk gyermekek számára készült, a fentieken nyugvó alapelveken, újszerű megközelítésben. A pompás képekhez egy-egy bibliai történetet írtunk, a zsidó történelem ősi lapjairól. S minden eseményhez egy-egy olyan oldal járul, amely a vallási törvények és szokások bemutatását célozza. Láthatjuk, hogyan alakult ki a máig élő hagyomány, s miképp lehetünk mi is annak gyakorló részesei. Megtanulhatjuk a legfőbb imákat, az ünnepeket, az otthoni és templomi élet mindennapjait.

Jóllehet, ez a képeskönyv elsősorban gyerekeknek íródott, akár felnőttek is tanulhatnak belőle. Sőt, az is talál benne újat, aki már ismeri a zsidó élet gyakorlatát.

Egyszóval: mindent megtalálunk benne, amit tudni kell a zsidóságról...

Raj Tamás

Csukázás az ÉS-ben megjelent részlet

2011-01-26T21:07:00.002+01:00

http://es.hu/kereses/szerzo/LOVAS%20NAGY%20ANNA/lapszam/400

CSUKÁZÁS

Hetvenes évekből való fogalom. Bástyáék használták, Bástya bátyjai. Albert és a többiek. De hallottam Vas Gábor szájából, talán Sony is ismeri és Viki. Mindannyian, akik legalább tizenhárom évvel idősebbek. Csukázni annyit tesz, hálót vetni az éjszakába, könnyű kalandot keresni, megmeríteni csáberőnket, laza csuklóval, tét nélkül. A csuka szándékait az evés vezérli. A hajsza. Az üldözés. A gyors kielégülés.

A csuka: főleg parti növényekkel benőtt partszakaszokon szeret tartózkodni, innen szokott nézelődni és az első adandó áldozatra lecsapni, majd azt felfalni. Főleg keszegeket, kisebb testű más halakat, békákat és madárfiókákat, akik oda merészkedtek. A csuka nemes hal. Veszélyes. Különlegesen jóízű. Elegáns a megjelenése. Még a kissé elhízott csukák is magukon hordják az áramvonalasság jegyeit. A csukának nincs lelkiismerete. Nem fájdítják fejét kötelességek. Nincs megfelelési kényszere. Egyszerűen van. Éhesen. Magával ragadóan. Hajlama van fajtársait is megenni.

Lent lenni a hínárosban. Jó. Nézni a színeket. Jó. A csuka látása fejlett, színérzékelése kiváló. Támadási sebessége eléri a 30-50 km/órát. Bárki esélytelen. Az édesvízben. Az édesvíz ma különösen édes. Haltelepítés volt. Valami újabb sorozat. Fantáziaélénkítés a magukat heteroszexuálisnak értékelő nők között. Vagy csak egyszerűen a kritikus tömeg. Valaminek a megsokszorozódása. Az a megfoghatatlan pillanat, amikor tizenöt, húsz bimbódzó vagy éppen levirágzó XX kromoszóma tulajdonosa szembenéz vágyaival, és elviselhetetlen szükségét érzi önmaga megfürdetésére, önmaga rituális bemerítésére a balzsamosan simogató édesvízbe. A víz önmagában öntudatlan. A víz nem fáj, nem akar, és nem tesz. A benne fickándozóak teszik elevenné, gondolatisága a benne zajló élet elevenségétől függ. A vízben bekövetkezett katasztrófákért a vizet nem lehet felelőssé tenni. Legfeljebb félelem van. Belelépni, megmerülni. Mert elfelejtődött, hogy mindannyian vízből jövünk. Nőből jövünk, és minden veszély.

Ma jó este van. És köszöngetés. Nézem az óriási akváriumot. Belül vagyok én is, nyugvóponton. Még nem jött erre a kinézett kishal. Látom a távolban, piros szárnyú keszeg. Ezt a színt különösen kedvelem. Figyelem a mozgását. Magafeledt, kacér, ahogyan a poharat fogja, a szájához emeli, ahogyan felnevet. Felhőtlenül élvezi a rajban levés hamis biztonságát. Valaha én is voltam kis hal nagy mellénnyel, bár mindig kerültem a csapatban úszást. Párban lenni is keltheti a biztonság képzetét. Elhinni, ketten bármivel megküzdenek. Ketten legyőzhetetlenül. Kettő ragadozó ereje megbír bármiféle sodrást. Jöhet bármi. Csuka-pszichózis elhinni, úszótársa nem kannibál, és hamisak a képzetek, nem csak a párzás rövid idejére társultak össze. Az önhittség visszacsap. Önbecsapás az élet megfoghatóságára gondolni. Nincs kéz és nincs kézbentartás.

A rendszerváltás előtt sosem lehetett tudni, hol gyűlik össze az édesvíz, a medenceépítés tilos volt vagy elérhetetlen, olyan kertek közepén, ahová csak a kiváltságosoknak jutott belépés. Azért az esővíz mindig meggyülemlett, kicsi tócsák bukkantak fel a város mélyebben fekvő gödreiben, lecsorgott a járdák szélén a föld alá. Az ortodox leszbikusok estére felvették a bőrtalpú férficipőket és úgy szálltak be a taxiba, Humphrey Bogart kalapjuk alól ne látszódjon az arcuk, vagy edzésről jöttek a Szigetről, vakító Tisza cipőben, hátrahagyva a széles vállú edzőnőket, akik még maradtak a platánok esti árnyékában, nézni, hogyan ringanak a csónakok. Mégsem ez volt a jellemző, általában láthatatlan élőlényekként hasítottak át a városon, egy férfinév -né végződése mögé bújva, kistáskájukban, a barna, puha fedelű személyi igazolványban a házas vagy elvált megjelöléssel. Szájról szájra terjedt a hír, de az a sosem érintett száj, nem tudta megsúgni, hol található. Ezért magányos, öngyilkos, neurotikus és lelkibeteg nők menekültek alkoholizmusba, marxista-leninista szabadegyetemre, maszturbálásba és munkába - a rendszerváltás előtt. Akik pedig tudták, azok helyről helyre úsztak, egy újabb beazonosítatlan helyre, mint íváskor a pisztrángok, és verődtek, át a város kövein, a szomszédok, anyák és nagybácsik vizsla tekintete elől, nejlonharisnyában, trotőrsarokban és decens kiskosztümben.

Nem vagyok kis hal, sem csuka. Valami másféle mássá váltam. Még a mások között is halmozottan kisebbségi létben. Idebent idegenül. Ahogy megváltozott minden. Csak az úszás számít. Mozgásban tartani magam, kavarva a sós vizet, folyatni a könnyeket láthatatlanul. Mert nem számít semmi. Enni kell. Úszni kell. Csak a pillanat van, és nincs jövő. A jövő mint a kiégett lámpafüzér, a kihunyt gondolatsor, az elvesztett felirat, a láthatatlanság és az érezhetetlenség semmijébe fúlt. Cápa lettem. Mérgezem a saját vizemet. Lassan kimúlik mellőlem minden értékelhető. Másféle önbecsapás, ha saját vizemet nem tölti másféle élet, vizem egyetlen gondolatartalma a saját gondolatom. Ölöm magam. Néha beeresztek egyetlen vékony sáv édesvizet, hátha benne lesz a nekem szánt aranyhal. Kívánom. Türelmetlenül, és nincs ideje teljesíteni a kívánságom. Idáig mindet felfaltam. És ha nincs mit enni, eszem a saját fekete szívem. Fáj. És a fogam is mértéktelenül fáj. Egyfolytában fogzom. Örökkévalóságban élek, és elviselhetetlenek az egymást követő ciklusok. A növekedés, kibújás, lazulás, elvesztés végeérhetetlen ismétlődése. Az ismétlődés ismétlődése.

Építem az imázsomat. Mikor melyiket. Néha kis piros Porschénak képzelem magam. Nő. Jön. Ámul. Vonzódik. Pedig van neki is autója. Kicsit régi. Kicsit kopott, de tökéletesen megbízható. Az ülés kényelmesre kiülve. Talán túlzottan is kényelmesre. Mondjuk, unalomig ismertre. Melléparkolok. Csillognak a krómacél alkatrészek, és a tűzpiros színem mozgásba hozza, felgyorsítja az érverését. Átül. Viszem.

Cápának lenni önarckép. Néha nagyon kicsi és ártatlan, védelmezésre szoruló cápa vagyok. Ritkán láttatom. Ritkán engedem meg bárkinek, kézbe fogjon. Megérintse a bőrömet, átfogjon szépséges emberlábaival. Gyilkos vagyok, fenevad, és nem tudhatom, mikor bújik ki belőlem az állat. Mikor fordulok a simogató kéz ellen, mikor harapom le tőből a karját, amivel enni hoz, amivel szeret. Vera a dédelgetőt szétharapta. Ahogyan mind megtettük, valamikor, valakivel.

Néha álmodom. Delfinnek álmodom magam. Szerethetőnek. De a végére mindig hableány leszek. És fáj. Minden lépés. És minden távolabb visz, vissza a cápaságba. Ha fáj, okkal fájjon. Nem leszek többé áldozat.

Eltitkolt évek

2011-01-26T13:31:00.002+01:00

nők

2011-01-20T21:55:00.005+01:00

SM'S bár a Mándy utcában

2011-01-20T21:52:00.001+01:00

A székek. Ahogy egymásba ültetve, a sötétben. Öl az ölben, karfa a karfán, a lábak összesimulva. Tus fekete falak. Maga maszk? Nem, én egy lófej vagyok. És maga maszk? Nem, én egy álarc vagyok. És maga ott a sarokban? Én az vagyok, aki felvesz. De a sikolyok. Maguk hogy bírják a sikolyokat? A sikolyok még csak hagyján, de a gondolat, amit ezek gondolnak. Mit gondolnak? Gondolnak egyáltalán valamit? Vagy csak azt akarják? Én hallom, amit gondolnak. Ki maga és hol van? Nem látok semmit ebben a sötétben. A fekete lakkfotel vagyok. Hallom, amit gondolnak, áthallatszik a lakk nyöszörgésén, amíg köszöngetek a körömlakknak és szagolom a hajlakkot. Legjobban akkor hallom, amikor latex nyikorog, és szíjak kötik hozzám a vágyat. Olvas a gondolataikban? Kihallatszik. Az átlag. Azok a leghangosabbak. Leszopatlak, kurva. A kényszerszopatás. Ezek ilyen szinonimamentes, egyszerű hangok. Fogja a nő fejét és mélytorokra megy.

A művészek. Elmentek, visszahúzódtak a csigaházba. A csigaházba járnak. Egyszer kölcsön adtak. A plafonról lógtak a csigák és a csigák árkában láncok. A láncokon bilincsek és az áttétekben olajosan siklottak az emelők. Néha keresztek vagy rudak. Oda nem engednek be jambósapkában. A művészek szeretik az anakronizmust, kiszállni az Astoriánál, állni a metró feljáróban, talpig bőrben, és engedik nyakörvös nyakuk alázatba hajolni, amíg a dominák, elegánsan felvezetik őket a lépcsőn. Szentimentális vén marha. Sosem volt kölcsön a csigaházban, nézzen már magára. Repedt sarkú, mint az öreg kurvák, akik a repedt műbőrön terpesztik a combjuk. Baszni, vagy nem baszni, ez itt a kérdés. Ne intellektualizálja agyon a baszást. No de kérem. Azért mert ide dilettánsok járnak, attól még megvan az ügy filozófiája. Maga szűklátókörű. Mi van az ügy szépségével? Néha még itt is. Néha látni szépet. Kérdezze csak meg a biztonsági kamerát, többet lát mindünknél.
Az elemi részecskék. A por. A gyertyák lángja, a csonkig égetett vágy. Az elemi ösztön. Maguk mind tévednek. Az optikának nincs romantikája. A ruha nem azonos a viselőjével, a megcserélt testnedvek nem teremtenek szimbiózist. Az egymásba helyezett székek nem szarnak kínjukban egymás ölébe, de nem is élveznek. A lakkfotelek vénszatyrokká válnak, és a dekadencia belesimul az általános normákba. Valóban? Akkor miért zárják kulcsra a vasajtót? Miért az álarc? Miért a titkolózás? A combközépig érő csizma, a tűsarok, vagy a suhogós pálca, ugyanazt a képet csalja elő. A funkciók felcserélésének izgalma. Az izgalmak izgalma. Legyen a szolgám. Az eszközöm. Tevék legfinomabb hasbőréből fonták a hét ágat, ezüst markolatba fogták és az ezüstöt újra bőrbe vonták, nehogy kicsússzon a tenyeréből. Megetetem a tenyeremből, megbízzon bennem. Ezüstpénz a szemérem, a nyelv alatt, és ostornyél a farok, fáradhatatlan.

A székek. Ahogy egymásba ültetve, a sötétben. A takarítást gyűlölöm. A taszigálást. A felmosó érintését a lábamon. Amikor felkapcsolják a villanyt. Maga egy maszk? Nem, én egy lófej vagyok. És maga maszk? Nem, én egy álarc vagyok. És maga ott a sarokban? Valaki rajtam hagyta a sminkjét. Megjöttek. Hunyják le a szemük. A vállfák. Odakint a ruhatárban. A huzat összeveri a válluk. Fázósan.

IDŐ I - II - III - IV

2011-01-20T21:47:00.002+01:00

Báthory Erzsébet

2011-01-20T20:40:00.006+01:00

rajz

2010-09-03T10:55:00.003+02:00

2010-03-01T01:54:00.002+01:00

Nincsmit szívpáncélkészítő mester

Nincsmit mondani
Nincsmit válaszolni
Nincsmit gondolni
Nincsmit keresni
Nincsmit tenni
Nincsmit

csak a szívpáncélkészítő mester van, kiöntővel a kezében
forró ólommal a kannában, nem sugárzik a szív
a betonszarkofág alatt, a kamrában nem duhajkodnak
a szív egerei, a labirint erekben nem keresik a jutalmat

beforr az orr a szembőr
a túlfolyón kicsusszan
ami van

Egy igaz magyar ember / 2

2009-11-18T08:23:00.000+01:00

Az Élet és Irodalomban megjelent változat:

http://www.es.hu/?view=doc;24469

Egy igaz magyar ember

2009-10-30T12:15:00.005+01:00

Egy igaz magyar ember

Kolbásztöltő fesztiválon voltam Békéscsabán, ahol a délelőtti, szórakoztatásra szánt időben, celebek töltik leölt sertések beleibe a húsmasszát. Az országból, és a határon túlról érkező csoportok összevetik a kolbásztöltés tudományát, kóstolgatják a végeredményt, és a pálinkát. Zeng a slágermúzeum, a sátrakban is meg idekint, ahol a vásárosok kipakoltak, retronóm kattog a fejemben, várja a fémpénzek hullását és a halk papírzenét.
A vásározók évről évre ugyanazok, legfeljebb a portéka változik az adott év divatja szerint. Néhány éve, még elvétve akadt „nagymagyarország” térképét a szívén hordó pulóver, „idősebb vagyok, mint szlovákia” póló. Mára, szinte kötelezővé vált árpádsávos övcsatot, Trianon előtti országtérképpel ékített nyakláncot, fülbevalót, tegezt, íjat, sapkát és törölközőt árulni.
Az én pultomon angyalszárnyas mézeskalács malacok fekszenek, és a publikum nem érti az iróniát. Haszontalan vagyok, nemzeti szempontból mindenképpen. A sertések meg nem szólnak semmit, félbehasítva, füstölve és betöltve. Az angyalszárny suhogást kizárólag a tíz év alattiak hallják.
Sok a külföldi, a valódi külföldi, mint francia, olasz, német, és a külföldi nyelvrokon, a nemzettesthez tartozó erdélyi, felvidéki, vajdasági magyar. A valódi külföldit az különbözteti meg a magyar külfölditől, hiába beszélek, nem érti meg. A magyar külföldi érti, de nem hallja meg. Összességében süket a vásár az angyalmalacokra. A nyelvrokonaim szerelmes szíveket visznek az otthoni menyecskéknek, lovacskát a gyerekeknek.
A jobb oldali szomszédom nem kézműves. Távoli népek tárgyait árulja, ahol alacsony az életszínvonal, és fillérekért szőnek, faragnak a gyerekek. Egy csésze rizsért készített szobrocskák, sárkányok, gyöngyök és nyakláncok kaphatóak nála, amelyet guggoló asszonyok fűztek. A szomszédom szikvizes volt az azelőtt. A nyugdíja negyvennégy ezer forint, és az Echo tévét nézi. A szomszédom szerint a cigányok és zsidók miatt megyünk tönkre.
A bal oldali szomszédom nagyon várja a választásokat. Papírmerítő. A bal oldali szomszédom minden új szelet befog a papírokba, most a Jobbikos vihart várja, és szépen lengedeznek nála a háziáldások.
Minden rendszerváltásnak megvannak a maga nyertesei. Az utcanév készítők, akik Koltói Anna utca helyett, Magdolna utca feliratot festenek. A nyomdászok, akik újra nyomják a hivatalos okmányokat, a fejléceket és címereket, és az egész haza kreatív névadási lázban ég. A Jobbik utcaneveit is tervezik valahol. Elképzelem a Goebbels körutat, a Kristályéjszaka csillagvizsgálót, a Hitler teret.
A Kútvölgyit átkeresztelik Dr Josef Mengele kórházra, ahol kötelező sterilizálási programnak vetik alá a roma asszonyokat és leányokat. A repűlőgép állományunk nyilaskereszt alatt állomásozik, azzal szórják szét Izrael fölött, ejtőernyő nélkül a zsidókat. Hazafiaink pedig az Eichmann cukrászdában kavargatják a kávét, Rudolf Höß szivarkát szívva.
Most még itt állok, és megpróbálok túladni az angyalmalacokon. A fiatalember ízesen beszél, mintha mind a két oldalán megkent kenyérrel lenne tele a szája. Dicsekszik, pálinkafőzdéje van odahaza. Oda vinné a kalácsot, csak el ne törjön. Nem fog az eltörni, nyugtatgatom, elég messziről kibírta idáig. Kétszáztíz kilométert. Felcsillan a szeme, ő nyert, messzebbről jött. Kérdezem, mennyivel, honnan? Kassáról. De hiszen jártam én ott, színházban. Néz a fiatalember, nagyon néz. A Tháliában? Elkapja a kezem a pulton átnyúlva, mert olyat már hallott, néhányan összefognak Kassán, beülnek az autóba, közös benzinpénzen feljönnek a Nemzetibe Pestre, de hogy pesti, bármikor ellátogatott volna Kassára a magyar színházba, nem kötelességből, olyat még nem. Néz, fogja a kezem és úgy mondja, ezért kellett Békéscsabára jönnöm, hogy megismerjek egy igaz magyar embert.
Igen. A pénztárcámban, a kis fóliázott részben, ahol a családi fotók helye van, két nő áll összeölelkezve, mellettünk a gyerekeink. A nyakamban nem látszik a pulóver, sál, dupla meleg trikó alatt a dávidcsillag. Csak a pult látszik, az angyalmalacok, meg a nemzetközi szeretlek feliratok között, egy Je t’aime, egy I love you, és egy Kámávtu.

LIFT 2009 kiállítás

2009-10-15T12:27:00.013+02:00

Bak Zsuzsanna szövegére, Lovas Nagy Anna Zombie-Barbie tárgykiállítás avagy Ken, a Trelleborgi legendája

LIFT 2007 kiállítás

2009-10-13T15:56:00.021+02:00

Részlet a Verazélet című regényből

2009-10-13T15:22:00.003+02:00

Lovas Nagy Anna
Verazélet

"Ha nincs testvérem, akkor mindenki a testvérem.
Nyolcévesen begyűjtöttem az osztályba járó fiúkat, kukiversenyt rendezek a téli Városmajorban, a fogaskerekű mögött. A kuki nem szép, de a fiúk boldogok, mert jutalmul megnézhetik, hogyan pisil hóba egy lány. A fiúk boldogok, mert mind megállapítják, mennyivel szebb mintákat lehet kukival pisilni. A fiúkkal azután sokáig nem törődtem, mert amit mindegyik tud, az nem érdekes. Azon a télen megtanultam a kádban állva pisilni."

Cseppkő - nőképződmény

2009-10-13T14:13:00.004+02:00

szegedi gender-konferencia

A cseppkő épülésének türelmével és megállíthatatlanságával gazdagítja azt a tudományos teret, ahol a kutatás és a velük foglalkozó kutatók, az egyetemi lét mozgólépcsőjén hol előrébb, hol hátrább, de mindenképpen haladnak és kapaszkodnak.
Szegeden a Gender Studies Tanszék a TNT nevet kapta, mint a robbanóanyag, és erre a robbantásra mindennél nagyobb szükség van, amikor a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között aránytalanul alacsony a női részvétel 3.5%, amikor a politikában, vagy bármely meghatározó társadalmi befolyással bíró szegmensben, alulreprezentáltak. Még sosem fordult elő, hogy az Akadémiai Aranyérmet nő kapta volna meg.
A magyar gender konferenciák történetében kiemelkedő a szegedi, azzal az öt éves folyamattal, amiben megszakítás nélkül sikerült olyan teret létrehozni, ahová az előadók visszatérnek és munkáikat, kutatásaikat bemutatják, és hivatkozásként szolgálnak a további kutatásokhoz.
A gender, mint interdiszciplináris tudomány, az élet bármely területén zajló kutatásokhoz teret képes adni, a nyelvészettől a szexualitáson keresztül, az irodalomtörténetig, feltérképezve, milyen helyet jelöl ki az adott társadalmi környezet a múltban és a jelenben a nők számára.
De Szeged, nem csak erről szól. Most első alkalommal látogattam meg a konferenciát és az a határozott érzésem támadt, itt a jövő képződik, nem csak a hallgatóság és egyetemisták oktatásával, hanem a gondolkodás és megbeszélés erejével, ahol tudósok és kutatók olyan térben fejthetik ki a gondolataikat, amely mentes a gőgtől, hierarchiától. Women’s Future.
A feminista irodalom egyik lehetséges útja, a jövőben játszódó nőtörténetek keletkezését segíteni, mert politikai váz, előrejelzés és iránytű szerepét játszhatná, mint ahogy a női szavazójog, vagy a női kvóta, sokáig a fantasztikum területén létezett.
Nagy kedvem lelném, ha bármikor témaként megjelenne a konferencián
Külön élmény volt az esti buli, ahol két féle lehetőség közül lehetett választani, vagy vizes program az uszodában, vagy az egyetemen belüli táncos party, amit az egyik szegedi éjszakai helyen folytattunk.
Köszönöm a rendezvény megszervezőinek, Barát Erzsébetnek és Sándor Klárának és minden előadónak.
A résztvevők által tartott előadások összefoglalóit az alábbi linken lehet letölteni.

http://www.arts.u-szeged.hu/ieas/gender/conf/downloads/nyim5_abstracts.pdf

Szülinapi köszöntés Bódis Krisztának

2009-06-08T12:14:00.004+02:00

és Pedro

“Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég,
és az asztaloknál züllött arcú nép,
a rumot isszák, mint a vizet,
gazdag úr az, aki fizet,
így hát minden cseppért kár”

…hát ma sem fekszem le veled de nem azért mert nem tetszel nagyonis tetszel és a többi nő mind akivel nem feküdtem le nekem ilyen a biológiám inkább simára borotválom a lábad gyere tedd ide az ölembe tedd az alvó férfiasságomra a talpad kilakkozom a lábkörmeidet és ábrákat rajzolok az lábujjaidra alvó csecsemő lesz mind és én ringatom őket

…hát ma sem fekszem le veled mint a kis koszlott purdékkal hétesen meg az apjukkal akikkel szintén nem feküdtem le csak forgattam a kamerát a fejem fölött abban a filmben nem volt más csak az ég és a föld néha arcok forogtak bele és mindenhol ott volt a hajad a levesemben a számban és a szememben és én csak forgattam a kamerát a fejem fölött ne kelljen belédszédülnöm

…hát ma sem fekszem le veled leléptem az utolsó elötti napon meghagytam a gázsit a kocsmában ahol a szélütött tangóharmonikás féloldalasan nézett és én is féloldalasan néztelek észre se vedd azt a nézést amíg a tánc közepében forgattad a szoknyád és a hasadon volt egy hely amit még sosem láttam ezért hát el kellett lopnom a szoknyád amit az itthoni fiúmra ráadok

Pedro Almodovar

VIII. kerület /2

2009-03-25T12:33:00.001+01:00

VIII. kerület

2009-03-25T12:28:00.002+01:00

Éva-remix

2009-02-19T12:09:00.002+01:00

Éva-remix

Bitó László újraírt asszonyteremtése az Irodalmi Centrifugában

Áldott vagy, Káin címmel új regénye jelenik meg Bitó Lászlónak és a beszélgetés alatt egy régi film képeit centrifugálja elém az emlékezet. Brooke Shields a Kék lagúnában nem ismeri az első vérzést és fogalma sincs mitől gömbölyödik a hasa, mint ahogy Hava-Évának sem volt ismerete, és a nagyszakállú Jóisten átkai üres beszédnek tűntek, mert sosem egyeztetett fogalmakat Évával, mit jelenthet, a föld kenyerét verítékkel megszerezni, fájdalommal szülni és halandóvá válni. A nagyszakállú Jóisten nem tudni kivel beszélt, talán Ádámmal, de vele se sokat, mert ha első teremtményével törődő kapcsolatuk született volna, akkor Ádám nem kerül a magánytól depresszív állapotba. Ezért megteremtette Évát, az összes különbözőségével, mellekkel, és a véletlennel együtt bekerült a teremtésbe a szabad akarat. Míg Ádám, hasonlóságában feltétlen engedelmességgel adózott az ő teremtőjének, Éva gondolkodni és beszélgetni kezdett, néhány angyal és egy kígyó volt segítségére, mert semmilyen minta nem állt a rendelkezésére, Isten nem mutatta meg neki Anya-Istennő arcát és Évának nem maradt más választása csak a téboly, vagy megtanulni önmagát, felállni két lábára, legyőzni a félelmet és a tudatlanságot. Elszigeteltebb volt ET-nél, mert ET legalább felmutathatott világító ujjával az égre, könyörögve a hazatérést, de Éva hiába könyörgött, az égben csak Ádám hasonmása lakott. Éva magányosabb volt, minden addigi kreaturánál, megtanult cselekedni, megismerni és a megismerés megszülte a kíváncsiságot. Mindezt a kígyó számlájára írják. Később, mindezt a nők számlájára írják, az örökkévaló paktumot az ördöggel, holott csak szabad akarat, és ezt a szabadságot öli évezredek óta az Atya-Isten köntösében megmutatkozó teológia, a karakterükben lesoványított, szélre tolt bibliai nőfigurák, a megbélyegzett, tisztátalannak tartott nőiesség, vagy az állatias szintre kényszerített, kizárólag szülőcsatornaként, tárgyként, birtokként kezelt nő.
Bitó Lászlónál hússal és vérrel telítődnek az őstörténet szereplői, mint egy bibliai R.D. Laing történet, Ádám szereti Évát, Káin szereti Évát, és Ábel is Évát szereti – hát nem a tűzrakáson vesztek össze.
Ádámot a maga képére teremtette az Atya-Isten, ezért hasonlatosak voltak hozzá fiai is, Káin és Ábel, de kire hasonlít Éva?

Folyékony idő

2009-01-19T15:14:00.009+01:00

Jó esetben feléhez értem az életemnek. Negyvenötödik születésnap.

Igazából nem tudom, csak folyik az idő, ahogy gyermekkorban, nincs semmi csak a pillanatnyi zörej. Konyhazaj, káromkodás, keménytojás sárgája, apám borotválkozik, serceg a szakáll és spirálban nyeli el a hörgő lefolyó a piszkos habot. Falikút, amibe a bátyám belehugyozik, ha nem látja senki. Kád víz, nagymosás, kislavórban áznak a taknyos zsebkendők. Időfolyamban ázó síkos szigetek.

Az időt odaállította az álom, oda az arcom elé. Láttam az időt, élére állított tó volt, mégse folyt ki a medréből, mintha tükör-reflexek optikai csalfasága lenne és az a reszketés a felszínén felfordította a gyomrom. Hát ilyen semmiség az idő, gondolta az a valaki aki én voltam álmomban. Az álom azonban nem így gondolta, ezért máshogy próbálta megmutatni az időt. Egy limuzin belsejében voltam az idővel. A szélfények folyama egybemosódott és a sofőrtől elválsztó ablak ledjei, meg a plafonon feltűnő univerzumok fényei folyamatosan változtak. De az idő, láthatatlannak tűnt. Mozgását csak a heg érezte a bokámon, a lábtörés és az operáció nyoma, ami minden előrejelzéssel ellentétben nem érzéketlenedett el, épp ellenkezőleg, a vasakat és csavarokat borító vékonyka bőr mindent hamarabb tudott, legfeljebb én nem tudtam lefordítani az üzenetet. Az idő mozgását borzongással vette, amíg átborzongta a többi egészséges részre, hányingerig.
Nagyon egyszerű lenne azt állítanom, az idő nem egyéb, mint émelygés. Holott a megforduló perisztaltika maga az üzenet. Az idő nem állandó, nem kiszámítható és nem azonos halmazállapotú. Ott ültek a barátaim, mind a szülinapi limuzinban, ittuk a pezsgőt és hangos anekdotázással fedtem el a meghatottságom, míg egy részem, aki visszavonult, megpillanthatta a megfagyott időt, ami minden általunk ismert reménytelenségnél reménytelenebb és sötétebb bármilyen éjszakánál, ahol minden egymáshoz fagy. Fény a hanghoz, és a megszilárdult csillagközi tér vak zárványba fojtja planétáit.
Reggel szétverte szívverésem a másnaposság, a három doboz cigaretta, a rum meg a szörnyű álom, de Bea azt mondta: " ne dőlj be neki, a megfigyelt anyag másképp viselkedik"

Amire emlékszem az időből, azok a szigetek. A legtöbb idő észrevétlen megy el, mindaz, amit a napi cselekvés elvisz, amire nem érdemes emlékezni, és a bonyolult rendszer, ami a fejemben van, kisérletet sem tesz rá. Azt mondják minden megvan valahol, de nekem évek nincsenek meg, csak a naptár szerint elfolyt idő. Szigetek vannak, és ezek a szigetek legjobban a szexualitással vannak besíkosítva. Szerelmekre emlékszem, meg azok elvesztéseire, hogyan ért faltól falig bennem a vonzódás és az akarat, vele lenni, csak vele. Barátságok is vannak, még több szerelemből átváltozott barátság. És a dolgok, mind ezek köré szerveződtek, kiállítás, írás, éneklés részegen az éjszakába, állni valaki ablaka alatt.

Az öregedés nem a logó mell, a leesett arc vagy a szemhéj megereszkedése. Az öregedés az unalomig ismert szigetek megjelenése az időben. Egyre kevesebb dolog ejt meg, egyre kevesebb dolog kelti fel az érdeklődésemet, mert előre látom a gesztus folytatását, hallom a mondat végét, ahogy tudni lehet, hova érkezik minden kapcsolat. Túl sok bőr volt a tenyerem alatt, túl sok mell, olyan sokféle száj, csók, hogy minden új csókban régieket ismerek fel. Kiköszönnek az ismerős minták.

kaddis

2008-10-18T08:07:00.002+02:00

ZSUMAMI

Jiszgádál vöjiszkádás smé rábó, OMÉN, böolmó divró chiruszé vöjámlich málchuszé böchájéchajn uvjajméchajn uvchájé döchol-bész-Jiszroél báágóló uvizmán kóriv vöimru: omén.
OMÉN, JÖHÉ SMÉ RÁBÓ MÖVÓRÁCH LÖÓLÁM ULOLMÉ OLMÁJÓ JISZBÓRÁCH.

Jiszbórách vöjistábách vöjiszpóár vöjiszrajmám vöjisznászé vöjiszhádor vöjiszále vöjiszhálol smé dökudsó brich-hú.

BRICH-HÚ

leéló min-kol birchószó vösirószó tusböchószó vönechemószó diámíron böolmó vöimru: omén.

OMÉN,

Jöhé slomó rábó min-somájó vöchájim olénu vöál-kol-jiszroél, vöimru: omén.

OMÉN,

Ajsze sólajm bimrajmov, hú jáásze sólajm olénu vöál-kol-jiszroél, vöimru: omén.

OMÉN,

Hitet teszek

2008-10-01T12:56:00.001+02:00

angyal a tálcán

2008-09-28T13:23:00.003+02:00

megelégszem azzal a fáradt kis reggelizőkéssel
a szivemben - amivel kented a vajat
ne hányd a szememre, nem vagyok vajszívű

utcanév vers

2008-09-27T20:04:00.002+02:00

Nyócker

nem térkép e táj, részegen csuklik az utca és a nagy Tömő
Magdolnát az utcaszélre dobta és a kicsi piszkos Lujza
a Stáció futáson nem tudott sok pénzt kicsórni, hátába
kapta a Szigony utcai pléhkrisztust, hogy megfeketedve
alulról szagolja a Jázmin utcai gázvezeték szagát

Illés, Ernő és a Pál hegyesedett nadrágban hetykén jár
és József nője a csupa izom táncol végig a kurva soron
hol van az esti lé – pénzért az egész országot leszopom
csak a fakereszt a vaker és a Kőfaragó tisztességes meg
anyám az ősz hajú asszony a térdeplő Lőrinc pap téren

menjetek fiúk az éjfél kitört oda hol apátok eddig betört
vegyetek kenyeret bort és óvszereket szeret az isten az állam
nem lesz bevezetve az áram semelyik kerítésbe, kilincsbe
csak a vak szerencse nevet és bilincsbe veri a szegénységet
Víg lesz az Auróra amíg nő karjában vagytok mindenképpen

megyek viszem a jövőt Sárkány lesz vagy adófizető megyek
Hasamban az idő a kis Füvész Villámot vet, Lóvásárra nem
engedem amíg Vas nem lesz a vihar és a Gázláng belobban
de akkor megfőzöm a gyermekkori tejbegrízeket és újra
tanítok minden szabályt a Köztársaság téri játszótéren

Az úgy volt....

2008-09-26T15:50:00.004+02:00

....... Eljöttek az angyalok, oldalról és mindenhonnan az egész nagy borús levegőégből. Egyedül voltam. Először levették az ékezeteket. Aztán a magánhangzóimat szedték el. Nem maradt nevem, se semmi, csak valami barátságos duruzsolás, angyalzene vagy angyalmondóka. Gondoltam megelégednek ennyivel, de vacakul kuncogtak és hunyorgatták az égszínkék angyalszemeiket, láttam a giottoi ecsetvonásokat, na még csak ez hiányzott, gondoltam. Az egyik angyal ekkor a fülemhez hajolt és azt mondta: egészen pontosan tudjuk, hogyan akarod megúszni a feladataidat. Nem szeretnénk megfenyíteni, de ha nem fejezed be, amit elkezdtél, legközelebb az ujjaidat visszük magunkkal. Akkor várhatsz a legközelebbi évszázadig, amikor a Macintosh kihozza a gondolatalapú számítógépet - nem lesz az mulatság - hunyorgott a giottoi, különösen a te esetedben, ahol úgy szaladnak szét a gondolatok, tervek, mint a vízfesték. Mammogtam a mássalhangzóimmal, de az angyal így is megértett, mert isteni nyelv a mássalhangzós. Egy hónap. Ennyi. Visszakapod az ékezeteket, meg a többi hangzót, akkor visszajövünk es elvisszük a könyvet vagy annak híján a többi kölcsönt és az ujjaidat.

álomgyár

2008-09-22T11:13:00.006+02:00

Már megint azzal a nővel, akivel nincs szándékomban álmodni soha. Jön felém és énekel, és azokban a mélyregiszterű hangokban valami kicsi, és ijesztően eleven, fekete dolgok - olcsó költségvetésű horror film. A kicsi dolgok a levegőn ellárvásodnak és a lárvák felhasadnak, és kikelnek a repülők, a szárnyaló szörnyek, vicsorgó muslincáknál nagyobbak. Démon-legyek, mint a hang, úgy repülnek át a fülemen. Nincs semmi akadály, se dobhártya, se agy, se elme-stop. A leglágyabb részeimre ülnek, hogy felegyenek, és szívókájuk a máj, a szív és a méh felszínére tapad. Nyáluk elfolyósít és a fájdalom nem ismer határt. Kifolynak a szerveim, a máj, a szív, a méh, mint a hangok, mint a fúga utolsó hangjai.

Velence

2008-09-17T13:38:00.004+02:00

Annyi bizonyos van más arca, nem csak a gondolás, szentmárkteres, rialtós. A nemzetiségi munkamegosztás jellegzetességei: fekete férfiak - iszony csúf táskákkal szaladgálnak a rendfenntartók elől. Arab férfiak - hosszú szárú vörösrózsákkal andalognak naplemente környékén, romantikázó, hetven feletti, angol házaspárokat megcélozva. A kínaiak pedig nemre, korra való tekintet néklül etetnek, itatnak Velence szerte.
Néhány kép Nektek

Xenia Hausner még egyszer

2008-08-29T11:54:00.002+02:00

Mindazoknak akik nem ismerik, elragadtatással ajánlom figyelmükbe: www.xeniahausner.de

Xenia Hausner

2008-08-29T11:50:00.003+02:00

Felfedezés - Xénia Hausner

Barátaimmal jártam Bécsben és szerettem volna megmutatni nekik a Hundertwasser-házat, ami KunsthausWien-ként közismert és a Shopjában, ahol százféle Hundertwassert-os dolgot vásárolhat a művészetbarát turista, a vicces zoknitól a hajlítható ceruzán át a méregdrága teáskannáig, ott akadt szemembe a könyv, mint édességboltban a bontott fél marha. Sosem hallottam Xenia Hausnerről és hiába kerestem, nem találtam magyar nyelvű találatot a művészetéről. Maradt a szűz befogadás, amit nem befolyásol kritika, csak a kép, a festészet élvezete.
Számos attitűd, szellemi beállítottság létezik a festészetben, de ezek egyike sem annyira domináns, egyike sem annyira csípős és erőteljes, mint Xenia Hausneré. Képei emberekről szólnak, portrék érzéki ajánlattal, erotikus dialógussal a szemlélő számára, akit a festő ezzel bevon a festészetről szóló vitába, hogyan jelenik meg a nő a festészetben, ha az erotikust a férfi szemében levő vágy határozza meg. Míg a festészet hajlamos megjelölni és megnevezni addig Xenia Hausner azt sugallja, „itt állok, és nem tehetek mást”, így néznek a képről a merész ecsetkezeléssel és színekkel festett figurák, legyen az akril vagy fotóalapú vegyes technika.
Nézem azokat, akik úgy vannak jelen, mint beállított, vagy álcát hordó modellek, pedig ott vannak lenyűgözően, bújócskát játszanak a befogadóval, a valósággal, irreális és drámai között, kinéznek a képből, ahol mindig valami után vannak és az a valami, igen távol esik az örömtől. Amour fou – az őrült szerelem képén, mindkét alak ártatlan áldozat, szívszorítóan a kamaszkor és homoerotika kiszolgáltatottságban.
A Kopfschuss főszereplője születésnapi tortadoboz mögött lövi fejbe magát. A képek alakjai mindig szembenéznek a befogadóval és kényszerítő erejük van, hogy a befogadó szembenézzen önmagával. Xénia Hausnernek utoljára 2008-ban volt kiállítása a Forum Gallery-ben, New York-ban és az ott kiállított anyag könyvként megjelent You and I címen a Prestel Verlag kiadásában. Aki ennél is többet szeretne tudni Xenia Hausnerről az látogasson el a művész honlapjára.
http://www.xeniahausner.de/

ujjgyakorlat Ujj Zsuzsira

2008-07-03T11:58:00.000+02:00

Nuninéni

Szövegfolt

A fitymád alatti plakk méhnyakrákot rak

méhemnek gyümölcse megterem édesem

gurul a gyereked véres üveggolyó

A fogadon levő plakk szuvasodást rak

nem kellek fogatlan vénasszony senkinek

csak neked ki ököllel mosod a számat

a szövetbolt hátsó traktusán

a gerinctörő bálahegyeken

megfektet hordjam a zálogot

fakul a lila vállfa

Át az üvegen a drótok közé

át a csuklójára tekert hajamon

mindenen át őt szeretem

szemeim vak villanykörték

Nők a Holdon

2008-06-30T16:00:00.001+02:00

Holdbázis

Holdudvarról nézem a játékot, ahol a forgó fényfolt kivet vagy beszív, mert erőjáték minden, a forgás centrifugális ereje, a tömegvonzás - és a testemre nőtt acélhéj, velem együtt verődik a kiszámíthatatlan erők játékában.
Küldöm a jeleket, a kétségbeesés rádióján, összehánytam a levegőt, babkonzerv szálldos a magasban, és te nem ápolsz anyám. Mert mind odalent vannak, nővéreim és húgaim, belakják a kísérletet, Artemisz kötényében dajkált reformot, amit a nyugtalan nők vívtak ki. Keresem a helyem, de a gyér légkör elrejti a leszállópályát, pedig én is beleszuszognám a növekedő felhőkbe hidrokínjaim. Nézem a helyet idefentről és odavágyom, ahová elmentek a nők, hogy kipróbálják maguk, megmutatni, lehet jobban, nevelni erdőt, ahol nem lesznek háborúk, mert havibajos vérükkel bekenték az ajtófélfát, felismerje övéit az anyaistennő.
De most mindenki a koponyasisakban függ, megtelnek az ovális arénák, virtuális helyük elfoglalják a kozmikus játékban, az apa-planétán. Brainball az új játék neve, az archaikus Football-ból nőtte ki magát, és sem testi erő, sem fizikai fölény nem szükséges hozzá, játszhatják, húsosak, mozdulatlanok, légszomjas tüdőbetegek, mert nem egyesével indulnak a küzdelembe. Az összekapcsolódott csoportenergia röpteti a labdát, ami világokon keresztül röpül, át a tudat és az alatta alvó képeken, a széleken álló sötét és világos kapukig. A férfiak találták ki, mert hitték, a térben jobban játszanak, de a nők fantáziái festették elevenre.
Mint az anyag és antianyag, úgy semmisíti meg a gondolat a labdát, és a felszabadult energia hívja újra életre, cikkani a hipertérben. A játékosok első halálig játszanak, a sötét vagy a világos kimúlásáig, ami magával ragad mindent.
A vesztes, mindig a sötét kaput kapja legközelebb.
A vesztes, a könnyével fizet, amiből lassan feltöltődnek a hold-tengerek és a nők, meztelen karjukban hordják a halakat bele.

Gyerekeket keresünk

2008-06-30T15:36:00.001+02:00

Gyerekeket keresünk

2007 Zürich Jung Intézet
Az emberiség több mint, hatezer éves története során elbukott. Generációkon át olyan mintát adott tovább, amely nem volt képes megbirkózni feladataival, nem javította sem szellemét, sem fizikumát. Spirituális fejlődése kimutathatatlan. Vallásai bár azonos gyökerűek, mind tévútra vezettek. Törvényeit nem tartja be. Parancsolatait megszegi. Az emberiség kiskapukat keres, mentsvárakat épít, gőgös, kegyetlenkedő.
Minderről pedig a rossz gyermeknevelés tehet. De hogyan várhatnánk el attól, hogy jót cselekedjék, aki önmaga sem tudja, hogyan nevelődik a jó?
A szülők túlzóan szeretik gyermeküket. Hamis önképet sugároznak. Téves világlátást. Istenítik vagy lealázzák gyermekeiket. A felnőttek nem tudják jól szeretni a rájuk bízottakat. Éheztetik, verik, testi épségüket veszélyeztetik. Közönyösek. Figyelmetlenek. A felnőttek túletetik gyermekeiket. Hypomán módon fertőtlenítenek, ezzel gyengítve immunrendszerüket. A felnőttek erőszakosak. Szexuálisan kizsákmányolják a gyerekeket. Emberkereskedőknek adják el. A szülők széltől is óvják kicsinyeiket. Korlátozóak és tudatlanságban tartják őket. A szülőknek nem a tudatuk, hanem tudattalan szférájuk határozza meg gyermekeiket. A felnőtt emberiség tudattalanja alantas. A gyermek idegi és pszichés zavarai a szülők pszichés zavarain alapulnak. Az emberiség lelkileg elmaradt, technikailag legyőzi önmagát. Vagy más kiutat keres.

2025 New York Gyermeklélektani Központ
“A gyermek potenciális jövő.” A gyermekmotívum nem olyan dolog, ami egyszer volt aztán elmúlt, hanem mindig megmarad. Ennek a motívumnak a feladata, hogy az embert jó úton tartsa. Ennek a tudatnak lényege, a kevés tartalomra való koncentrálás, de azokat a legteljesebb világossági fokra emelve. “Ha az ember elveszti gyermekiességét, akkor mesterségessé és gyökértelenné válik.” Nem ok nélkül tanította Jung, legyünk olyanok, mint a gyerekek. Bízzunk intuitív képességünkben. Az emberi tudattalan, tartalmazza az ősök sorának egész örökölt élet- és funkcióformáját, úgyhogy minden gyerek rendelkezik a tudat létrejötte előtt, a megfelelő pszichikai funkciókészséggel. Ezt a tökéletes funkciókészletet teszik tönkre a szülői hatások. A tudattalan, a tudathoz hasonlóan érzékel, érez és gondolkodik, s ugyanúgy vannak szándékai. A gyermekmotívum fejlődése az egyén lelkében az eljövendő fejlődések előrevetítése. A gyermekség fő feladata a személyiség kiérlelése. Bár Jung erről azt írja, hogy személyiségünk megvalósítása elérhetetlen eszmény. Az elérhetetlenség azonban nem ellenérv az eszménnyel szemben, hiszen az eszmények pusztán útmutatók, sohasem célok.

2025 Honkong Nemzetközi Robotika Kutató
A múlt század hatvanas évei óta foglalkozunk elméleti számítástechnikával és a mesterséges intelligencia humanizálásával. Kutatásaink az utolsó két évtizedben az úgynevezett holisztikus robotika irányába fordult, amely a kognitív tudományos szemléleten túl (nyelvészet, matematika, számítástechnika, logika, filozófia, biológia és pszichológia) mellé, felvette az idegtant, érzékelés tökéletesítést, az antropológiát és az erkölcsi nevelést. Minden törekvésünk az egészlegesség irányába halad. Ezért kibernetikai beillesztő programot készítettünk, a fizikai világ érzékelésén túl, minden élőlény érzelmi rezonáltságának felfogására. A csúcstechnológiát képviselő gép képes, nem csak az emberek, és háziállatok, de a vadállatok, növények, sőt a vízben élő organizmusok biorezonanciáját, pszichikumát mérni, szándékukat villámgyorsan kiértékelni. Munkánk gyümölcseként, az idei Világkiállításon bemutathattuk I. Ludus Educator, becézve, Ludy, és nőtársa Ludya nevű robotunkat. A két Ludy mindazokkal az előnyökkel rendelkezik, amelyek idáig is jellemezték termékeinket. Energiatakarékos, napelemei hosszan és megbízhatóan táplálják. Külseje megnyerő, bizalomébresztő. Arányai tökéletesek. Súlyelosztása biztonságos, nagy terhek cipelésénél is. Türelme kikezdhetetlen. Nevelő programjánál fogva, alkalmas újszülött kortól gyermekek felügyeletére. Egyéni kérésre, tejcsatorna és tartály építhető hozzá. Hőmérséklete állandó, kellemes 36,5 C. Tudása kimeríthetetlen, minden kérdésre készségesen válaszol. Mese, gyermekdal memóriája bámulatos. Szlogenünk valóra vált: „Jobb, mint az igazi”.
Garanciáinkat továbbra is a robotika, Isaac Asimov által lefektetett alaptörvényei biztosítják.

2026 Washington, droid a Fehér Házban
Az Amerikai Egyesült Államok Elnökének, hálószobája. Barbara, az Elnök felesége mindenórás, az alternatív szülés híve. Ludya türelmesen álldogál a sarokban.

2027 Koszovó.
Koszovó újjáépítése húsz évet váratott magára. A belpolitikai villongások lehetetlenné tették az építési anyagok biztonságos szállítását. A szétlőtt házak omladozó falai között, bádog és ládaváros épült. Rongyok a szélben. Szemét, bűz, patkányok. Vajúdó nő guggol a vizelettől kiégett, sárgás fűcsomók között.

2027 Afrikai kontinens
A 2010-re ígért negyvenmillió AIDS árva felnőtt. Munka nincs. A fiatal felnőtteket minden eddig ismert lefolyásnál, gyorsabban viszi el a kór. A szülők nélkül felnőtt tömegek, kritikátlanul, egyre antiszociálisabban viselkednek. Afrika nem szaharai részeit a teljes kipusztulás fenyegeti. Nincs ivóvíz, a megmaradt édesvizeket elfertőzték a tetemek. Kihaltak az afrikai elefántok és az orrszarvúak.

2027 ENSZ New York
Az ENSZ, Nemzeteket Megmentő Bizottsága márciusi kongresszusán negyven darab Ludus Educator márkajelzésű, mesterséges szülőt szavazott meg, az afrikai államokban kialakult helyzet megoldására. Az ENSZ felkérte az Afrika Tanácsot, mérje fel, és ossza el országai között, igazságosan, rászorultságuk szerint a gépeket.

2027 Dél-Afrika Pretoria
Az Afrika Tanács raktáraiban elhelyezett negyven darab Ludus Educator bontatlan csomagolásban vár sorsára. Az Afrika Tanács titkos tárgyalásokat bonyolít az Egyesült Arab Emirátussal. Abu Dhabi, Dubai és Sharjan város előkelőségei között megy a vetélkedés, kihez kerüljenek az olcsón beszerzett droidok.

2030 Budapest
Kockás Peti és Pöttyös Panna a városi óvoda fejlesztőcsoportjába járnak. Barátok. Születésük óta részt vesznek a Novum Hungaricum Humanum programban. Biológiai szüleik a köldökzsinór elvágása óta, gyermekeik kiegyensúlyozott nevelését az edukaciós droidokra bízták. Peti és Panna sosem tapasztalta meg a türelmetlenséget. Nem hallották azt a kifejezést, hogy később. Mindig számíthatnak segítségre. Személyes nyelvtanukban a Ludus illetve Ludya szó helyettesítette be az apát és anyát. Az óvodában minden gyerek saját robotja is jelen van. Többnyire megfigyelőként, kizárólag veszély esetén avatkoznak közbe, mint hirtelen lezúduló eső. Kockás anyuka és Pöttyös apuka meghatva figyelik a tükör mögül, milyen szépen játszanak a gyerekek.

2030 Koszovó
A Koszovói Újjáépítő Tanács kérdéssel fordul az Európai Unióhoz, házépítő robotok tervezése várható e, és mikor?

2030 Nagyecsed
Az ecsedi láp szélén, az elszikesedett, termelésre alkalmatlan területeken, több mint száz éve szabadcsapatok verődnek össze. A Nagyecsedi Ügyvivő Testület a Román közigazgatással együttműködve, figyelembe véve az Egyesült Európa szabad vándorlással kapcsolatos nézeteit, semmit sem tud tenni. Nyelvközösség híján a szabadcsapatokat, kizárólag a fosztogatás tartja össze. Gyakoriak az emberveszteséggel járó összecsapások a rivális hordák között. A nagyecsedi polgári lakosság retteg, sötétedés után, erődökre emlékeztetnek a házak, betáblázva az ajtók és az ablakok. Napvilágnál sem siet senki, segítségére a kiáltozónak. Nagyecseden eluralkodott a rettegés és az anarchia.

2030 Láp
Kármenka és Rómeó tizenegy évesek. Szabadok. Szabadon verte őket az apjuk, az anyjuk meg az eső. Szabadon ették a földigilisztákat és a disznóparéjt a nagy éhség idején. Mesterei a lépre csalt énekesmadár szabadtűzön sütésének. Hitrendszerük szerint, minden elfogyasztott madár énekereje a torkukba költözik. Estelente, a láp spontán fellobbanó tüzei között keserédes, mély, torokhangú énekek követik a megkérgesedett meztelen talpakat alvóhelyükig. Kármenkát születésénél neki ígérték Rómeónak. A szülői egyezség felbonthatatlan. Gyermekeik szintén szabadok lesznek.

2031 Lappföld
A lappföldi rénszarvas hitű konfraternitás, elutasít minden olyan irányzatot, amely a gyermekek nevelését kiveszi a szülők kezéből. Kiáltványukban a Föld népeihez fordulnak az amerikai és ázsiai karvalytőke benyomulása ellen, a családok életébe. Jelmondatuk: „minden tehén a maga borját szoptatja”.

2051 Vatikán
A Római Katolikus Anyaszentegyház feloldja a cölibátust, de házasulandó papjainak nem engedélyezi a Ludus Educator alkalmazását a családi életben, mert hiányzik programozásából a katolikus teológia.

2087 Jeruzsálem
A Jeruzsálemi Ortodox Transzszexuális Közösség és a Taoista Tantrikus Gyülekezet egy időben észlelte a titkos iratokban felbukkanni, az idáig rejtett szöveget, az Új Messiás eljövetelét. Az afrikai kontinens végleges elnéptelenedése intő jel. A világ lakosságához küldött felhívásukban, mindenkit bűnbánatra, önvizsgálatra szólítanak, a Föld légterétől csupán néhány százezer kilométerre elzúduló üstökös megpillantásával egyidejűleg.

2087 Moszkva
Világ népei egyesüljetek!

2099 Tibet
A Dalai Láma háromszáz rinpócse képző robotot rendel a honkongi Nemzetközi Robotika Kutatótól. Az új robotok neve Szongcen Gampó és feladata, elvezetni minden szerzetest a gyémánt-út elejére. A Dalai Láma a következőket mondotta: Most, hogy egyszer értékes emberi létformához jutottunk, amelyben lehetőségünk nyílt a Dharma gyakorlására, meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, mind önmagunk, mind mások érdekében. Ehhez azonban komolyan neki kell látnunk a Dharma gyakorlásához, amihez legelőször is ki kell alakítanunk magunkban a különleges bódhicsittát, a szeretetteljes együttérzést. Ennek két oldala van: a viszonylagos, illetve az abszolút értelemben vett bódhicsitta. A viszonylagos értelemben vett bódhicsittának szintén két oldala van: az óhajtó, illetve a tevékeny bódhicsitta. A bódhicsitta lényege az együttérzés, aminek pedig három fajtája van. Az élőlények javára irányuló együttérzés. A Dharmára irányuló együttérzés. A semmire sem irányuló együttérzés. Ki tudná mindezt jobban tanítani, mint a végtelen türelmű droid, akit az emberi lény megjavítására fejlesztettek.

2099 Szingapúr tőzsdehírek
Európában és az Egyesült Államokban teljes körűen elterjedtek a pótszülő robotok. A programban elejétől kezdve résztvevő ázsiai országok teljesen felcsatlakoztak és legyőzték a hagyományaikból fakadó ellenállást. A világ teljes bevételének, mintegy egy hatodát a Honkongban székelő Nemzetközi Robotika Kutató, leányvállalatai és eladott licenszei alapján gyártott Ludus Edicator droidok forgalmazásából állítja elő.

2100 Párizs
Februárban sötét napok köszöntöttek Európa országaira. A Párizsból elindult új influenzajárvány, különlegesen gyors vírusmutálódáson ment át. Sebessége meghaladta az 1918-as spanyolnátháét, amely két év alatt érte körbe a bolygót és negyvenmillió áldozatot követelt. A jelenlegi betegségnek elég volt három hónap és Európa felnőtt lakosságát, soha nem látott módon elpusztította. Minden tíz felnőttből, legfeljebb ketten élték túl a vírustámadást. A jelenleg is tomboló betegség elsősorban a fiatal felnőttektől az időskorúakig szedi áldozatait. Legellenállóbbak a három és hét év közötti kisgyermekek. Egész családok haltak ki, árván hagyva a kicsiket. A betegség többnyire három napon belül halálos. Gyors lefolyása annak köszönhető, hogy az immunrendszer saját sejtjei ellen fordul, válogatás nélkül ellene tör, nem tudván megkülönböztetni egészséges vagy vírussal fertőzött sejtet. A betegség átlépte Európa határain. Jelen van Ázsiában, Amerikában. Ausztráliában kiterjedt karanténokkal próbálják megállítani. Egyelőre sikertelenül. Minden emberrel lakott területen megjelent, még a katasztrófaterületté nyilvánított afrikai kontinensen is, ahol a szórványtörzsekbe visszahanyatlott AIDS túlélőket tizedeli.

2101 Bárhol
A Ludus Educator nem alkalmas szerelésre, táplálék és elektromos áram előállítására. Nem tud házat építeni vagy karban tartani. Nem ismeri a földművelés vagy állattartás szabályait. Nevelni tud. Kétségbeesetten keresi az árvákat. Elindítani a gyémánt-úton.

Zöld disznó II.

2008-06-30T15:13:00.000+02:00

Zöld disznó II.

Ez a kőfaragás az úgynevezett "zsidó-disznót" ábrázolja. Ezen a gúnyképen, melyen a zsidók - szerint "tisztátlan" állattal - disznóval intim kapcsolatban állnak, közép- Európában ismert ábrázolás volt. A felírat "Schem Ha Mphoras" a zsidó misztikára jellemző, Isten teremtményének titokzatos szám és szókombinációból levezetve. Ennek a mondatnak - Schem Ha Mphoras- a zsidó kabalista vallása szerint univerzális ereje van. Ezért különösen szentnek tartották és a beavatatlanok elől rejtették.

Szombat van és eljött a sóletevés napja. Az étkezde tulajdonosa az ajtóban áll, nála a számológép, meg a jóindulat, mindenki bemondja mit fogyasztott, beleértve az utolsó szelet kenyeret, beleértve a kicsorgatott szódát, a mértékkel málnázott szörpöt.
Elviszem a barátainkat, akik szeretik a sóletet, a maceszgombócot, de nem szeretik a hangoskodást és a zsúfoltságot. Pedig csak az van, meg Jentl a ravasz. A lány. A fiú ruhába öltözött.
Az ajtóban a megszokott sorállás, odakint tombol a tavasz, leginkább száz kilométeres, orkános szél erejében. Ezért mindannyian bezsúfolódunk, vágyódó sóletevők és a bennrekedt jóllakottak. Szuszakolnának kifele, de a hasuk nem engedi és összesúrlódnak az idegenek. Torlódik az ingerültség, mert viharos a szél és egy fiatal anya véletlenül felrázta karonülő gyerekét, akiből spriccel az ebéd, mint a túltöltött szódásüvegből. Öregember sipít, álljanak odébb, nem lát semmit, pedig csak a hírességek fotóit láthatná a szemközti falon. Ezerkilencszázhatvannégy sztárjait. Néhányat a hetvenes évekből. Letűnt sportolók. Hullott csillagok, mind barack és szilvalekvárnak való. Ez a magas fejhang nem a falnak szól. Nem a falon a képeknek. Ez, a vagonok kilátástalanságának. A felcsúszott ingujj alól kibújó tetoválásnak. A kilátás igénye mindennél erősebb, amikor a kor kilátástalan.
Elfogyott minden az idők folyamán, el az óbudai kiskocsmák, a zongorás helyek, csak ez maradt. A Kádár korszakot őrző minigettó. Enni adnak. Enni jó.
A barátaim nők és sóletet akarnak enni. A barátaim nem sikszék, mert sikszét, csak sikszecseléd szóösszetételben hallottam, gyerekként a szomszédban lakó Deutsch nénitől. Nevelőanyámat nevezte így, akit még édesként szerettem.
Mindez persze képzavar és időzavar, mert az étkezde megalakulásának idején rég időtlenné vált a gettó. Mondják megszűnt minden különbség. Csak tanulj és dolgozz, ahogy a csillag megy az égen – csupa barack és szilvalekvárnak való.
Ghetto olaszul hordót jelent, Velencében a kádárok utcáját jelölték ki a zsidóknak, ott a legszorosabbak és legmagasabbak az épületek. Úgy laktak ott, mint hordóban az olajbogyók. Így terjedt Európában az elnevezés. Prágai gettóban a Židovský hřbitov. Több rétegben fekszenek egymáson a holtak, mint tányéron a lerágott húsú magok.
A barátaim nők. Csupa Jentl. Mind másnak látszanak, és másnak látszom én is, visz a tetszés látszata, a látszólagosság játéka, ahogy hideg feszesíti keményre a bimbót, didereg a mély dekoltázs. Színlelve szexust. Ártatlan csábítót. Játszom a jártasságom kóserolásban, hogy natürlich a gersli, és magam vagyok a behoved idetartozó. Nyelvlecke jiddisből. Fogadjunk, nem tudják, milyen szélesen árad nyelvünkben a számtalan jövevényszó?
A barátaim nők. Szeretnek engem, és mindet férfiként szerettem, vagy hagytam magam úgy, ahogy pacáktól sosem. Jegyezzétek meg. Pacák férfit jelent és nem összekeverendő a pacával, amit a retro töltőtoll tintája, vagy a töltőtollból írt szövegre hulló könny okoz.
Mind így tanultunk írni. Görcsösen. Ejtve a pacát és a könnyet. Sírva tanultuk a tudást és apánk azt mondta nevetve, nem baj. Úgy szép a zsidó, ha taknyos.
Eszünk hát, mert ezért jöttünk. Álgettóban az álkóser tarjás babot. Hithűk libacombbal. Tojással, a hússal dacolók.

A sertés részei: lapocka, comb, köröm, csülök, oldalas, dagadó, karaj, borda, tarja.
Tarja: a sertés „félbehasított nyaka”. Felhasználható: egyben sütve, szeletelve, füstölve, rántva, flekkennek.
E sertés rész, felsorolásban a kilencedik. A kilences szám a befejezettséget szimbolizálja. A héber alefbét kilencedik betűje a teth. Ezzel a betűvel kezdődik a tréfli. Legfőbb tréfli a disznóhús.

A Klauzál téri malac betér a Síp utcába. Befordul a kapun, ahol a biztonsági őr nem ereszti beljebb. A malac visítva méltatlankodik és ordít, neki a rabbival van dolga. Szidónia néni a portásfülkéből telefonál. Balhé van. Balhé jiddis szó, „botrány” a héber ballahah-ból, amelynek jelentése, rettenetes dolog.
Rabbi uram, lelkem! Jöjjön már le, egy malac akar magával beszélni! A malac bizakodik. A biztonsági őr szétvetett lábakkal áll előtte. Az Új élet szerkesztőségéből újságírótanonc rohan a lépcsőn, hármasával ugorva keresztül a lépcsőfokokat. Malac a hitközségben, fogalmazza az átütő címet, amivel nagyobb lapokhoz betörhet. Virgonc firkász a Jóreménység fokán.
A Rabbi méltósággal érkezik. Kicsit megköszörüli a torkát, jó napottal köszönti a malacot és megkérdezi, miben segíthet?
Rabbi! Malac vagyok. Szeretnék ezentúl zsidó lenni. Betartok minden szabályt. Hitsorsomnak tekintek minden üldözöttet. Magam is átéltem fajtám genocídiumát. Nem eszem tréflit, disznót meg főleg nem. Esetemben ez amúgy is kannibalizmus lenne. Mély azonosságot érzek a zsidó néppel. Tanulmányoztam történelmét, tudását. Elmélyedtem a tórában, a talmudi bölcsek tanításaiban és a Zóhárban. Egyetlen Istenben hiszek, akinek neve kimondhatatlan. Prozelita malac vagyok. Kérem, tegye létezésemet hivatalossá, vegyen fel hittestvérének!
A rabbi áll. A malac áll. A biztonsági őr szemlesütve. A tanonc, Szidónia néni leesett állát keresi. Még szerencse, hogy az új, törhetetlen protézis valóban az, csak kicsit porcicás, ahogy előkerül a kulcstartó szekrény alól. Szidónia néni öblít a csapnál, helyére teszi.
A Rabbi is. A dolgát. Nos. Tisztelt Malac, mint tudja, egyedül nem dönthetek. De mindenképpen lebeszélném a zsidóság nehéz sorsáról. Ám ha mégis minden fárasztó procedúrán átesne és elsajátítaná hitünkhöz szükséges összes tudnivalót, akkor is igen magányos malac maradna, mert nincs malac több közöttünk. Ezért kérem, mondjon le tervéről és próbáljon boldogan élni, megtalálni önmaga malacságát a sajátjai között.
Ezzel a Rabbi hátat fordított és töprengve felment a lépcsőn.
A malac áll. A malac sír. Könnyei pacákat ejtenek húsrózsaszín ingecskéjén. Cefetül érzi magát. Cefet: beteget jelent a héber cefetből, használatos a pocsékul szinonimájaként.

A Klauzál téri malac a Kisdiófa utcában lakott. Néha leugrott a Klauzál téri kóser borpincébe.
A borpince öreg csaplárja rég hozzászokott, mindenféle népek látogatnak a pincészetbe, mert jó bor csak a kóser lehet. Ezt még az ultra nacionalista pártvezér is elismerte, aki titokban hozatta a bort innen és a házában tartott nagy mulatságokon és az idegenszívűek kiirtásáról szóló eszmecseréken, ezt itatta cimboráival. A borról pedig csak annyit szólt, Eger mellől származik.
Malac igen nagy szükségét érezte szívét megerősíteni egy kis szőlőnek nemes levével. Bánatát belefojtani. Ilyenkor a Carmina Burana-t hallgatta és megpróbálta rádanolni Csokonai versét a Szerelemdalt a csikóbőrös kulacshoz. Bánatában előtört élete összes megpróbáltatása, a gyermekkor, a falu irgalmat nem ismerő társadalma, hogyan túrták, lökték félre az életet jelentő vályútól.

Malac születik Libickozmán. Nem is egy, hanem tizenkettő. A faluban igen kevesen laknak. Zsákfalu. Zsákfalusiak a lelkek, ide a madár is csak akkor jön, ha ketrecben hozzák. A falu kincse a koca. Együtt vették az összekuporgatott pénzből, meg a Marcali agronómus segélyéből. Együtt adták a kukoricát, a száraz kenyeret, bár abból nem sok gyűlt, inkább lereszelték morzsának. Ha megfial a koca és éppen eleget, mindenkinek lesz saját disznaja. Nevelheti, pátyolhatja a kolbásznak, sonkának valót. Képzeletben mindenki nagy kanállal eszi a zsírt. Ha csak el nem viszi a sertéspestis vagy a száj és körömfájás. Az anyadisznó erős, hasában vidáman rúgkapálnak a malackák, kicsi odabent a hely, készülik a születést. Hajnalra meglesznek. Mindannyian. Így született malac, egy a tizenkettőből, ahogy a tizenkét testvér közül, csak Józsefet vitte sorsa Egyiptomba.
Reggelre kimentek az ólhoz a falulakók, megnézni a malackákat. Tizenegy rózsás malacpólyás. A tizenkettediket észre se vették, egy csokor friss lóherének látszott, vagy egy marék pitypang levelélnek. Halvány volt. Friss fényes és zöld.
Lett is nagy óbégatás, siránkozás. Futottak a Somogyzsitfára Vajákos Biri néniért, aki bába volt és titkon angyalcsináló. Értett a gyógyfüvekhez és a rontást úgy tette, adta, vette, mint a takarék pénztáros kisasszony a betéteket. De bizony a Biri ereiben is meghűlt a vér. Sose tartotta nagyra a Libickozmásokat, mert nem vitték semmire, egyetlen lyukas híresség se született náluk. Templomra se telt nekik, a harangláb is meggörbült mielőtt a harang megrepedt. Mondták is a környéken az élhetetlen, pechvogel szerencsétlenekre: kozmázik a libic. Azaz odaégett a libici. Nem is vette komolyan a zöld disznó hírét, amíg a saját szemeivel meglátta. Akkor aztán hányta magára a keresztet, és megmondta, ide bizony az ördög tette be patás lábát. Itt bizony ő Biri nem marad. Húst, komatálat, húsvéti sonkát a libiciek ne küldjenek, mert abból nem eszik. Tenni nem tud semmit. Erősebbek nála az itt játszódó hatalmak. Háromszor a háta mögé köpött aztán, huss, mint a fergeteg, haza biciklizett.
Álltak Libickozmán a népek tanácstalanul. Elpusztítani nem merték a malackákat, főleg, hogy az volt reménységük és egyetlen vagyonuk. Meg az ördög nem alszik. Főleg, ha a fattyait ölik. Ezért hazamentek és az ég meg a jóisten gondjára bízták a jövőt.
Az emse szépen szoptatta a malackákat. Azok meg napról napra gömbölyödtek. Eljött a nap, amikor úgy megerősödtek, el lehetett vinni őket, sétálni a makkosig, ahol Gyurka bácsiéknál az öreg kan disznó lakott. Emse vitte megmutatni a kismalacokat apának. Lett is disznó nagy botrány. Az öreg kan nézte fiait, de a legkisebb zöldre kijelentette az nem az övé, de ha mégis, akkor felfalja, kettéroppantja, mert ezt a szégyent nem viseli. Anyja felfalni nem engedte, de a pusztulj örökre innen átkától, nem védhette meg. Ettől a naptól kezdve megváltozott az élete a zöld malacnak. Meglátta másságát, és mindenki más meglátta. A pulykák, a kacsák, a falubeli gyerekek és testvérei, akikkel egy tejen nevelkedett. Hiába való a malacság, ami összekötötte őket. Zöld színe elválasztotta a sajátjaitól és az apai átok örökre megjelölte. Aztán emse is elfáradt a háborúban, meg féltette az aprócska zöldet. Egy éjjel kitörte oldalával az ól gyöngébbik falát és a zöld disznócskát szélnek eresztette. Jól figyelj malacom! Amikor beérsz a városba, vegyél magadnak egy rend malacrózsaszín ruhát. Vegyél egy tégely malacpúdert, barackpír színűt. Neked adom az összes spórolt pénzem. Próbáld meg és élj boldogul. Így is lett. Malac vett mindenféle jelmezt csak a boldog élettel nem boldogult.

2008-06-30T14:57:00.000+02:00

Zöld disznó

Vannak mindenféle gyerekek, az ügyetlen szülők elnevezik, indigósnak, kristályosnak. Az enyém biztosan higanyból született, fényesnek, megfoghatatlannak.
Megfőzte mindenhol a rendet fenntartó személyzetet, bölcsiben, óvodában, mert azt tanulta kincs a szó, varázslat a betű. Gurította, szórta maga körül, mint a mesebeli királylány, a gyöngybeszélő és a disznókkal barátságot kötött.
Nem volt semmink. Az albérletről albérletbe költözés között, az a kevés is elkopott, mert mindig valamit elvettek a házinénik, villany vagy lakbér fejében.
Toltam a kocsit, nyakamban a gyerek, zacskóban a cipők, hátamon a könyvek, amik nem kellettek senkinek és meséltem a zöld disznóról.

A Zöld Disznó akkor született, amikor együtt állt fent az égen a nap, a hold és a csillagok. Nem volt se nappal, se éjjel és a csirkék behúzott nyakkal kotródtak vissza az ólba, csak a fülemülék csattogtak bolondul. A tehenek aznap édesebb tejet adtak, és a gyógyfüvekben megtízszereződött az erő. A hold eltakarta a napot, s mire újra kivilágosodott, megfialt Emese a coca. A faluban hatujjú gyerek született, de erről Emese mit sem tudott, meg nagyobb baja is volt annál, az emberek ügyeivel foglalkozzon, mert meglátta napvilágnál a kilenc rózsaszín malacka között a tizediket, a zöldet. Nevelte, szoptatta, mint a többit, de jó szívvel sosem tudott ránézni. Eljött az idő, amikor meg kellett mutatni a malackákat a kondának, és a hatalmas vérsertésnek, minden disznók urának.
Rettegett Emese, próbálta a zöldet háta mögé dugni, de a kicsi fürgébb bárkinél, szalad, mint a csík és hangja kiválik mind közül, mert a sok harangvirág szagolgatástól csengettyűs lett a röfögése.
Várja a vérsertés mindenhonnan az emséket, jönnek büszkén a malacokkal az erdőszéli makkosba.
Nem lehet elkerülni az elkerülhetetlent. Meglátja Nagyúr a zöldet, elbődül haragjában, potyognak a fákról a fészkek, és a tavalyi magok legurulnak a gyökerekhez.
- Hát ez meg miféle istentelenség!
Összecsapnák a disznók a tenyerüket, ha volna, de így csak behúzott farokkal toporognak.
- De hiszen ez a malac zabi! – dörgi a vérsertés.
Lili a nyakamban kalimpál a lábával, majd leesik, annyira nevet és ismétli: „zabi, a malac zabi, túl sokat evett”.
És én is vele nevetek, mert hogyan magyarázzam, zabi malac egy mamzer, törvényen kívül született, még ha nem is, mert elég, ha a vérsertés azt hiszi.
Így hát szélnek eresztik a malacot, akinek halványzöld orrában elnémulnak a harangok, csak folyik a könny a szeméből és elindul a hosszú vándorlásra.

Lili hét éves lett, mire elváltam Vas Gábortól és nem költöztünk többé, mert lakást kaptunk a nyolcban. Iskolába mégse ide írattam. Vittem Lilit a szoba-konyhából, ahol gyümölcsládákban tartottuk a könyveket, málladozó szivacson aludtunk, nem volt se szekrény, se más, csak egy öreg rádió, meg a sánta konyha asztal. Vittem Lilit át a városon, ahol beleszaladnak az Andrási úti villák a Hősök terébe, a mellékutcában bókoltak az öreg eperfák, mert hittem jó lesz neki, az induló elit iskolában.
Lili egyre fénytelenebbül járt, mert nem volt táskája, ruhája odavaló, de leginkább kivételezett helyzetét veszítette, mert itt mindenki tehetségesen, jól beszélt.
Én meg hordtam haza a rühöt, a hajtetvet, mert a szegények között dolgoztam, kivert anyákkal, később a Lipóton. Vonzottam a háborús betegségeket, mint a mágnes, nálam jobban csak Lili és, mint egy rendcsináló angyal a világ szétszakadt partvonalán, megáldott mindenkit serkével gazdagon, a gazdagabbakat. Akkoriban még nem tudtam különbséget tenni, mert olyan mély szakadék választott el, milyen drága a gazdagság látszata és milyen messzi a valódi. Csak küzdöttem a tetvekkel és az ótvarral, meg ahogy a macskáktól néha elbolhásodtunk. A kegyelemdöfést Lili hozta. Éppen nem volt semmi bajunk, mert rászoktam a megelőzésre, hiába csípett a szer, marta a fejbőrünket és büdösek maradtunk, hetente egyszer lekentem magunkat és minden kicsi hámsérülésre figyeltem. Addigra persze mindegy volt, mert a gyerekek kegyetlenek, és Lilit gyakran leprásnak nevezték.
Mint egy rossz génállományt, nehéz örökséget, úgy adtam át az iskolafóbiát, észre se vettem. Szülőként is leszerepeltem, mert nem lehettem semmire büszke, magamra végképp nem, se rangom se nevem, a sok befutott felnőtt között. Túl fiatal. Láttam a tanárok szemében, nem vesznek anyába, csak olyan vagyok, mint egy nagyobb, felelőtlen testvér.
És akkor Lili rohant haza kipirulva, hátán, tartását vesztve lógott a magam varrta táska és lelkendezett, milyen jó kis kanapé van a sarkon kidobva. Tényleg nagyon jó kis kanapé volt. Még nem pisálták össze a Teleki téri macskák, se a hajléktalanok. Felhoztuk a szomszéd fiúval, nagy volt az öröm, mert kihúzható.
A poloskákról azt kell tudni, két évig is képesek hibernálódni, elvékonyodnak, mint egy levált, ovális bőrdarab. Mint sötét írás, úgy tűnnek át a szerveik a szürke hártyán. Nem vettem észre sokáig, csak a csípéseket, amik gümősre dagadtak, és vittem Lilit a doktorhoz, megtudjam rovarcsípés allergia. Meleg ősz volt, a szúnyogok gyakran behúzódtak a lakásba. Nem gyanakodtam. Aztán egy reggel, Szukkot-ra ünneplőbe kellett menni, és a fehér blúz nyakán, talán fél centi, lapos, undorító billegett.
Ezzel a poloska invázióval indult el a kétségbeesés, nem tudom kézben tartani az életet. Nem tudom megvédeni magunkat, hiába varrok maradékból királylány ruhát, beilleszthetetlenül kívül maradunk Lilivel, akinek egyre gyakrabban kell mesélnem a Zöld Disznóról, és hiába szép ruha, amit minden este kimosok, délután ott ül az iskola udvarán a pocsolyában, sárgombócot gyúr, és csengettyűs hangon röfög.

Hétesi telep

2008-06-29T00:54:00.000+02:00

Az ember elfelejti azt a szót hogy édes, és a gyerekekre nem mondod kisangyal, mert az a gyerek, aki nincs egy éves, de már két hónapja fekszik kórházban, mert elzáródott a végbele, az nem kisangyal, hanem egy gyerek, akinek a szervezete elfelejtette hogyan működik a rendszer, mert nincs mit emészteni és kiválasztani. Az anyja várandós és nem tud bemenni a kórházba, nem csak a nagy hasa miatt. Hétesen nincs pénz. Nincs közegészség, csak egy csap és szag. A csapra 400 ember és a szag nem édes.

Az Idő

2008-05-26T22:46:00.000+02:00

Amikor beültünk barátainkkal a Menta Terasz nevű helyre, még nem tudtam, hogy a következő 40 évre való útravalót megkapom. Nem hánytam. Se gnocchit, se Unicumot sörrel, bár azt nem is ott szoktam, hanem Budakeszin. Hát így. Az a jó, hogy még mindig van élnivaló idő - és megvan a képzet - beelőzhetem a saját koromat, mások tapasztalatain megélve. Illúzió, de engem megnyugtat, hátha megtanulható előre az élet..

Próba

2008-03-28T20:50:00.000+01:00

Nos
Leendő olvasóim! Ez itt egy próba. Miszerint is. Hmm Működök?

Hobbi Hilda

Verazélet, Litera

Király Júlia, Lovas Nagy Anna, Winkler Nóra

Queer altató

Queer altató

Teri bácsi terelgetteBéla néni elrengettetente baba tenteálombojtján nem bojkottálom csengő álom babálmodban már felnőtt vagyálomboltban nincsen lépcsőapa vagy vagy anya vagyha akarod mind a kettőverje ki a csigahimlőaz összes skatulyátígy tedd rá úgy tedd rá

Szombat Szalon

Verazélet vonzásában

A Verazélet vonzásában

Lovas Nagy Anna

Verazélet című regényéről

Duna legendárium, Bronzpaszta

Lovas Nagy Anna: Bronzpaszta

2011.04.08. 15:28 Duna Legendárium

mesekönyv - kicsi részletek

tejláz

galaxis könyvutazóknak

Estközi részlet

Litera Nemzeti állatkert

Lovas Nagy Anna: Gesztenyéskerti történet

GESZTENYÉSKERTI TÖRTÉNET

Kalligram

Limerick

Illusztrációk

Amit tudni kell a zsidóságról

Csukázás az ÉS-ben megjelent részlet

Eltitkolt évek

nők

SM'S bár a Mándy utcában

IDŐ I - II - III - IV

Báthory Erzsébet

rajz

Egy igaz magyar ember / 2

Egy igaz magyar ember

LIFT 2009 kiállítás

LIFT 2007 kiállítás

Részlet a Verazélet című regényből

Cseppkő - nőképződmény

Szülinapi köszöntés Bódis Krisztának

VIII. kerület /2

VIII. kerület

Éva-remix

Folyékony idő

kaddis

Hitet teszek

angyal a tálcán

utcanév vers

Az úgy volt....

álomgyár

Velence

Xenia Hausner még egyszer

Xenia Hausner

ujjgyakorlat Ujj Zsuzsira

Nők a Holdon

Gyerekeket keresünk

Zöld disznó II.

Hétesi telep

Az Idő

Próba

Teri bácsi terelgette
Béla néni elrengette
tente baba tente
álombojtján nem bojkott
álom csengő álom bab
álmodban már felnőtt vagy
álomboltban nincsen lépcső
apa vagy vagy anya vagy
ha akarod mind a kettő
verje ki a csigahimlő
az összes skatulyát
így tedd rá úgy tedd rá