Duna legendárium, Bronzpaszta

http://dunalegendarium.blog.hu/2011/04/08/lovas_nagy_anna_bronzpaszta

Lovas Nagy Anna: Bronzpaszta

2011.04.08. 15:28 Duna Legendárium

Védekezzen napfény ellen! Ez állt Jónás bácsi kirakata fölött. Az arra járók megnézték, kicsit vonogatták a vállukat, majd továbbálltak. Jónás bácsi meg gondosan, ahogy minden reggel megtette, elsöprögette a hordalékot. Emberemlékezet óta, szokta mondani a kicsi Katz Rozinak, aki minden délelőtt ott üldögélt a bolt előtt, és segített áttörölni a pasztás dobozokat. Az idő mérhetetlen, csak a romlás látható, amit megpróbálunk láthatatlanná tenni, szokta mondani. Meg az emlékek. Amire sokat gondolsz, az kifényesedik, a többit belepi az iszap.

Jónás bácsi emlékezett. Azon a napon is úgy indult, ahogy mindig. Felvette a barna köpenyt, alatta az ing, alatta az atléta, alatta a szívdobogás, a szívdobogás fölött a csillag. Hét csillag volt a cégtábla fölött, meg egy nagy cet, szájában egy bronzpasztás dobozzal vigyorgott, a hasában meg Jónás bácsi kínálta az időjárásálló cipőket. Az emlékezet őrizte a cégtáblát. Amikor átadta a boltot a segédnek, másnapra leverték a nevetgélő cetet. A receptet akarta odaadni, ne vesszen kárba. Az emberiség cipőinek esélye legyen. Azoknak a szép gojzer-varrott cipőknek.

A Palatinus házakat még nem látta, de a Duna felől már elérte a vízszagú szél, Kapuról kapura surrant, már csak két sarok, már csak egy. A kioldódott cipőfűzőjét akarta megkötni, a szakállát tegnap vágta le. A szakáll alatti bőr élesen különbözött a szakáll fölöttitől – mint egy félbemaradt bohóc – gondolta, reggel a tükörnél. Nem esett nagyot, egészen közel volt a földhöz, amikor felrúgták. A szemüvege elrepült. Az egyik csizma rálépett, hallotta a lencsék ropogását. Ha nem látsz jól, akkor a többi érzéked kiélesedik, szokta mondani.

Rozit nézte. Anyád hiába ölelt, sírtál. Odalöktek, épp mellétek. Fél zacskó Weiss féle málnacukor volt a zsebemben, szemenként adtam a szádba. A monogramos zsebkendőmbe fújtad az orrod. A rakparton, amikor levetted a cipőd, láttam, ráférne egy alapos tisztítás. Az a sok cipő, a kicsámpásodott életek, a Götzék legkisebb fiának a cipője, az egyik megmagasított talppal. Ahogy a Götz gyerek ott állt, gyapjú zokniban, soványan hintázott a rossz lába a másik mellet. Cserbenhagyta az egyensúly, egy pillanattal a lövés előtt zuhant a vízbe.

A fájdalom. Nem is volt fájdalom. A félelem maradt meg. Itt feküdtünk. Néha egyikünk, másikunk testét sodorta el az áramlat. Amikor a hidakat felrobbantották, az is csak egy víz alatti lökés volt, mint a strandon. A Pala hullámfürdőjében. A félelem. Az maradt sokáig meg. Abban a félelemben kezdődött az átváltozás. Ahogy felhólyagosodott a hús, aztán leolvadt, mint a tölcséres twist-fagyi a Margitszigeten. Mind a három Braun nővért ott lepte meg az átváltozás. Fennakadtak a part menti füzek gyökérzetében. A Gerberék Paksig mentek.

Te nem is emlékszel, olyan kicsi voltál. Amikor először ugrottál az Árpád híd lábánál ki a vízből. Egy ezüstös halfarok csillant a sötétben. A legkisebb sellő, a nevetésedet meg se hallották odafent. A habfiúk meg versenyeztek, ki kerüli meg szlalomban leggyorsabban a pilléreket. Kertész doktor megnyitotta a reuma rendelőjét a Lukács túlfolyó oldalában. A Radnótiék meg felépítették a mikvét.

Egyikünknek sincs szüksége cipőre, a lábaink összeolvadtak, és a csontok rugalmas porcokká váltak, mégis rendben tartom a pasztát.

Az év egyetlen éjszakáján, amikor még alszik a város, fehérbe öltözik minden pikkely. Nem iszunk, nem eszünk, csak megbocsátunk. Előkerül a bronzpaszta, kipucoljuk a Duna-parti cipőket, és hallgatunk, mert minden lépés éles késen jár.

mesekönyv - kicsi részletek

tejláz

Ez itten ez, ez halt meg, a legkicsinyebb. A mellem úgy feszült, mustként spriccelt a tej. Ott temettük el a fák alatt, az erdőben, nem cuppogott a kicsi száj, ömlött a tej. Elébb a boszorkányt szoptattam, aztán felbátorodtak a többiek. A férfiak. Csak az asszonyok gyugdosták el a kicsiny gyermekiket. Nem csillapult. Két vak tehén, ordítottak a mellek.

Az elsőt a faluból hoztam. Az ősz bejárta a házat, avarral takargattam két szoptatás között. Gyönge vót. A másodjára többet hoztam. A tél bejárta a házat, a polcokon, a tűzhely alatt. Szél rázta a rongyokat az ablakon. Reggelre mind befagyott. Nem néztek a befagyott szemek.

Mindég távolabbra menni, nagyon nehéz. Mindég összegyűjteni, nagyon nehéz. A tej nehéz. Vót, már útközben nem szoptak a gyönge angyelók.

Amikor lefogtak, akkor is szoptattam. Aszonták, már nem vót benne élet. Valahogy szétszakadt a feje, ahogy a kemény mellem a szájába tettem.

galaxis könyvutazóknak

Varázsnyomda és szövegtükör – rökütgevösz sé admoynszáraV


A szövegtükörben az év 666. napján Jelinek meg a szöveg.
A hagyományos szövegtükör funkciója, hogy a sérülékeny lapszélekig ne terjedjen, mint ólomleves a betűtészta. Ennek nagy tudója volt Galaxis von Gutenberg, aki ólomtócsákat folyatott a lapok közepére. Ám ezek az ó-lomfelületek még nem tükrözték vissza az írói szándékot, inkább elnyelték, és ott siránkoztak láthatatlanul a szellemi megvilágosodás útleírásai.
Gutenberg – grebnetuG, Én egy jó hegy vagyok című írása, hosszan elemzi a tükörkészítés nehézségeit, a kísérleteket arannyal, rézzel és sok más fémmel, de az áttörést a hártyaüveggel terített ólom hozta, némi inspiratív, szemtükör fedéssel. A néphagyomány azóta úgy tartja, jól csak a szemfedő alatt lát az ember. Ezért takarják le, halott ember házában a tükröket, az odaátra távozót ne zavarja a tükör által homályosan megsokszorozott szöveg, a helyes értésben.
Egy bizonyos Leo Roth nevű ember, épp úgy nyert több életet, hogy szövegtükörből készített koporsóban várta a végső pillanatot. Számtalan újraolvasás után, megérkezett a pontos szövegfelismerés és összeolvadhatott Szepes Máriával, akinek a többség által ismert neve Alice Mirrorcountry.
Ismereteink a valódi szövegtükörről korlátozottak, akik elolvasták sosem tértek vissza.


II.

Galaxis von Gutenberg felesége, Zelma Pinktura nagy tehetséggel rendelkezett, a széthullott apróságok összeillesztésében. Úgy is hívták Meinz környékén, Zelma, aki az igazat látja. Galaxis mester szintén nagy elismeréssel tekintett Zelmára, rajta kívül csak néhány beavatott rózsakeresztes ismerte Zelma titkát, a rá bízott Mária tükör létezését. A Mária tükör nem volt egyéb, mint egy darab, ezüstös üveg, de oly korban keletkezett, amikor az emberek még nem ismerték készítésének titkát. A fényes égbolt vándorai hagyhatták itt, amikor távozáskor a szemetesüket kiborították Memphisz köveinél. Az ókori Egyiptomban, míves, zománcozott keretbe tették. A legenda szerint Kleopátra ebből olvasta ki a jövőt és e jövő látása kergette öngyilkosságba. A háború idején alexandriai zsidó kereskedőkhöz került a tükör, hogy onnan miként, Nasrat városába, melynek neve őrködő asszonyt jelent, azt sem tudni, csak annyi bizonyos, a tükör nem mutat semmiféle képet férfikézben.
Később Johann Faust meinzi ügyvéd, mindent megtett, hogy megszerezze a tükröt, de a hamis vádak csak a könyvnyomtató műhely, és félig kész bibliák elbirtoklására voltak elegendők.
Dr Faust ebben az időszakban kötött alkut Mephistoval.
De térjünk vissza Nasrat, Názáret városába, ahol Mária előre látta a jövőt, és nem csak a fiúét. Évszázadok hosszú során át asszonyok titkos rendjei, zárdák és földalatti szervezetek, szabadkőműves női páholyok vigyázták a tudást. Néha századok teltek el, és a tükör üvege üres maradt. Zelmának, sok esztendeig nem mutatott semmit, míg egy napon ismét belenézett a tükörbe, amely a rózsakeresztes hagyomány szerint szerencsétlenséget hoz a kíváncsi fejére. Attól a naptól kezdve, Zelma minden este mesét mondott Galaxis mesternek, egy csodálatos szövegtükörről, amely megsokszorosítja a kézzel írt könyvek tartalmát.

Estközi részlet

http://elofolyoirat.blog.hu/2010/06/03/ica_muhely_bemutatja_lovas_nagy_anna

TAMARIN

Tamarin egy eldugott, határmenti faluban született. Az apja iskolaigazgató és amatőr természetbúvár. Érdeklődési köre a darwinizmus és az evolúció, gyöngéje bármilyen majomfajta. Tamarin apját túláradó testszőrzet borítja, ezért a falusiak és Tamarin anyja, igen férfiasnak találják. Tamarin apja valószínűleg ezért rokonszenvez a majmokkal, és minden kicsiny újszülöttre ugyanezzel a gyöngédséggel tekint. Első és utolsó gyermeke ekként kapta a Tamarin nevet, a Francia - Új Guineában élő, a csuklyásmajmokhoz tartozó parányi, 20-28 centiméteres majmocskák után.

Tamarinnak a serdülőkor beköszöntével igen sok gondja akadt túláradó testszőrzetével. Tamarin anyja, és a faluban élők mind úgy tudják, Tamarin a tamariszkuszról kapta a nevét, amit a helybeliek tamariskának becéznek. Tamarin apja csínytevésnek szánta a dolgot, tudós viccnek. Ezért Tamarin bárhányszor nemzőjéhez szaladt, vidám nevetés volt az ajándék, apja a feje fölé emelte, és megforgatta. Tamarin mindig így fog emlékezni az apjára. A tamariszkusz a legszélsőségesebb sivatagi körülmények között is megél. Amikor Tamarin és Karin találkoznak, Karin hosszan és kimerítően ismerteti a tamariszkusz növény kiválóságait.

A határmenti falu egyetlen nevezetessége a rádió adótorony. A határon túli, szórványban élő nemzetiségiek ennek az adónak köszönhetik az összes információt, amit az anyaország eseményeiről tudhatnak, meg a kishatár- forgalomnak. A kishatárforgalom egy olyan jelenség, amikor emberek biciklivel vagy gyalog, mindenféle útokmány nélkül átmehetnek a határ másik oldalára piacozni, beszélgetni, párosodni. Virágzik a népi csempészet, az olcsóbb üzemanyag, alkohol és cigaretta vásárlása. Iskolába vagy dolgozni nem járhatnak, ahhoz engedély szükséges. Az orvosi ellátást is mindenki csak a saját országában veheti igénybe. A falu lakói úgy félnek a rádió adótoronytól, mint az ördögtől. Rebesgetik, az állomás olyan jeleket küldözget, amitől az emberek szervezetében tumorok alakulnak ki, és a fejükben összezavarodnak a gondolatok. Az emberiségre, lakjon városon vagy falun, ezekben az időkben a tumorok és az összezavarodott gondolatok jelentették a legnagyobb veszélyt.

Tamarin anyja is az összezavarodott gondolatoktól szenvedett. A helyi óvodában vezető óvónő, és rábízott kicsi gyermekek szellemi és testi fejlődéséért felelt. Tamarin anyja a szülőkre is kiterjesztette a felelősségérzetet, mert látta, miként akadályozzák a szülők a gyermekek fejlődését. Csak azt az egyet nem látta, ő miként akadályozza Tamarin fejlődését, mert Tamarinnak minden gyereknél jobban neveltnek, szófogadóbbnak és okosabbnak kellett lennie az iskolaigazgató apa árnyékában. Tamarin apja pedig nem kívánt semmit, csak hogy a feje fölé emelt Tamarin emlékeztesse a csínyre, és nagyokat nevessen. Ezért Tamarin fejében is gyakran összekeveredtek a gondolatok, és voltak nyarak, amikor egyáltalán nem lépett ki a ház hűvös szobájából, mert attól félt, nem lesz elég jó, szófogadó és okos.

Tamarint nem sokáig emelgette az apja, kiskamasz korára jelentős túlsúlyt szedett össze a hűvös szobában való ücsörgéstől, a cukrozott zsíros kenyértől, amit olvasás közben majszolt. Tamarinon ekkortájt már megjelentek a túláradó szőrszálak, alkarját és a lábait combtőig elborították. A faluban a kisfiúk, tizenkét éves koruk előtt nem kaptak hosszú nadrágot, és a kislányok szoknyában jártak. Ezért mindenki jól tájékozódott a másik lábszőrzetét illetően. Azokban az időkben jött divatba a hónalj dezodor, ami a testszagot volt hivatva távol tartani. Ezt leginkább a városiak használták, akik az összezsúfolódott járműveken, kapaszkodás közben, egymás hónaljszagában fürödtek. A hónalj dezodor feltalálásával sokat javult a városiak komfortérzete. Tamarin apja, aki fogékony volt minden újításra, a városban tett látogatása nyomán, megajándékozta minden családtagját hónalj dezodorral és magának is vett egyet. Ez Tamarin önbizalmát is megnövelte, mert az iskolában, apja után ő lett a legjobb szagú, bár továbbra is szőrös. Az illatszer gyártó cégek, egymással versenyezve dobták piacra az egyre hosszabb védelmet nyújtó, egyre illatosabb hónalj dezodorokat.

Tamarin apja a túláradó testszőrzet miatt eleinte észre sem vette, hogy a mellei megnagyobbodtak. Ez a jelenség nagyjából ugyanakkor zajlott, amikor Tamarin melle növekedni kezdett. Tamarinnál mindez a hormonokkal volt összefüggésben, az első vérzést megelőző időkben. Apja akkor fogott gyanút, amikor rózsaszín nedv lepte el a fehér ingét, érintésre fájdalmassá váltak a mellei. Megállapították a mellrákot. Tamarin apja a halálos ágyán, sokat gondolkodott az evolúcióról, és arra a megállapításra jutott, hogy az emberek, a törzsfejlődés nyomán, sosem találkoztak az Alumínium Zirconium nevű vegyülettel, amit a hónalj dezodorok bőségesen tartalmaztak. Dilemmája pedig abból adódott, megossza-e tudását egyetlen leszármazottjával, aki boldogan használta a szert, és ennek következtében az iskolai népszerűsége megugrott, vagy hagyja, hogy mint mindenki, azt gondolja, apja is a tumorképző rádióállomás áldozata. Tamarin apja magával vitte a tudást a sírba.

Tamarin a következő évben a legközelebbi nagyváros gimnáziumában fog tanulni, ahol kollégiumi elhelyezést nyer. Az addig rá váró egy évben megeszi a gyász a rárakódott túlsúlyt, lesoványodik, ingerlékennyé válik, és anyjával rendszeresen vitázik, mert az nem engedi nadrágot hordani. Az iskolát kötelezően látogató városi iskolapszichológus depressziót állapít meg, és gyakran hívja a szobájába beszélgetni Tamarint. Így derül fény Tamarin egyik legszorongatóbb problémájára, a szőrösödésre. Az iskolapszichológus úgy intézi, legközelebb Tamarinnak kelljen hozzá menni, az egyetemi városba. Ott kézen fogja és elviszi egy drogériába, ahol mindenféle gyanták, borotvák és szőrnövekedést gátló szerek kaphatók. Tamarin mindig így fog emlékezni az első pszichológusára, áll a fényben, a drogériában és megmagyarázza, miért előnyös szőrnövekedéssel megegyező irányban húzni a borotvát.

Litera Nemzeti állatkert

http://nemzetiallatkert.blog.hu/2009/11/03/lovas_nagy_anna_gesztenyeskerti_tortenet

Lovas Nagy Anna: Gesztenyéskerti történet

GESZTENYÉSKERTI TÖRTÉNET

Dr. Orv Kira a jogtudományok doktora, a Gesztenyéskertben sétáltatta palotaőr típusú kutyáit, szám szerint tizenhetet. A palotaőr kutyákat a harcos kínaiak tenyésztették ki, az írásbeliséggel megegyező időben és az évezredes nemesítésnek köszönhetően, egyre vérszomjasabb és visszataszítóbb külsőt öltöttek az apró termetű, kifordult szemű ebek. Bármelyik palotaőr kutyával könnyű elbánni, de falkában épp oly megfékezhetetlenek, mint a feldühödött, afrikai gyilkos méhek. Tűhegyes fogaikkal addig marcangolják az áldozat lábát, amíg leesik róla. Ezt követően csak a szemek, és a torok marad célpont.

Dr. Orv Kira rajongott a kutyáiért, fekete egyenruhába bújtatta őket, a hűvös ellen. Minden parányi egyenruhát, mégparányibb, piros-fehér csíkos pajzs díszített, és a kutyák elégedetten szaladgáltak, szimatoltak a Gesztenyéskertben.

A kert közelében lakó többi kutyás, kerülte az órát, amikor az egyenruhás állatok voltak odalent. Csak a többi palotaőr kutyás merészkedett közel, mert mindenki tudta, nem tanácsos sem fürtös, sem bodros, sem füstös kutyákkal a területre belépni, mert számolni kell a széjjeltépéssel. Azokat az órákat kerülték a rendőrök, a belgák, a csivavák és a sajtó munkatársai, csak az ürgék és sünök nem tudtak hová lenni, mert ők itt éltek.

A Gesztenyéskert legszélén laktak az ürgék, ahová a lámpafény nem ér el. Szegényes ürgeházaikban nagycsaládban éltek, sok ürgegyerekkel. Ürge apa azt hozta a kicsiknek, amit talált. Szívesen rájárt a sünök kamrájára, ezért a sünök néha áramot vezettek a kamra kilincsébe. Aztán amikor az egyik süncsalád, feledékeny nagymamáját agyonverte az áram, arról is leszoktak.

Az ürgék naplemente környékén, összeverődve üldögéltek a házak előtt, hogy apraja-nagyja megbeszélje a nap eseményeit. Lehörpintettek néhány pohárral, és táncoltak meg énekeltek, amíg belefáradtak.

A palotaőr kutyák ezt jó régen kifigyelték és egyáltalán nem tetszett nekik az indokolatlan vigadozás, játszódás a kannákkal, kanalakkal. Ezért, amikor Dr. Orv Kira szabadon engedte őket, némán és rendezetten eliramodtak a kert legszéléhez, ahová a fény nem ér el. Az ürgéknek hírmondója se maradt, csak némi vérmaszat a fűben.

A sünöket passzív ellenállásra tervezte a teremtő. Különösebben nem barátkoztak senkivel, elsősorban a családjukkal törődtek, és a többi sünnel. Sünnek, sün elleni támadásáról még nem esett feljegyzés. A sünök passzivitása, elsősorban az őket borító tüskéknek köszönhető. Gyanakvó természetüknél fogva, az első levélzörrenésre szúrós gombóccá húzzák össze magukat.

A kutyák vezérét, Huzavonának hívták. Huzavona kiváló stratégaként, kiokosította a rábízott falkát, a sünök elleni hadviselés fortélyaira. Minden kutyának a szájába rágta, addig kell püfölni, lökdösni, hempergetni a sünt, amíg a hátára fordul. Onnantól nyert ügy van, csak a lágy, hasi részt kell feltépni, a zsigerek maguktól kiömlenek, és a borda alatt dobogó sünszívet könnyű kiharapni.

A sünök, gyakori vakond postával tartották a kapcsolatot a távoli rokonsággal. Nem csak a világ eseményeiről, és sünfilozófiai kérdésekről esett szó, „mi végre is él a sün a földön?”, hanem ínyenc receptek cseréjével, főzéstechnológiai kérdésekkel és az élelmiszer leghigiénikusabb elkészítésével is szívesen foglalkoztak. A sünök napi rituáléja szorosan összefüggött az étkezést és tisztálkodást szabályozó hagyománnyal.

Huzavona által vezérelt kutyák, épp vacsoraidőben támadták meg a sünöket, amikor mindenki együtt evett. Voltak sün apák, akik a testükkel védték sün fiaikat. Mindhiába. A sünök zöme ott vérzett el a Gesztenyéskert puha levélágyán, csak a leggyorsabb, legrátermettebb sünök tudtak elmenekülni a kertből, a vakondok használta titkos alagutakon. A süntörténelem legsötétebb napjaként emlegetik azóta is a historikusok.

Dr. Orv Kira pedig cikket jelentetett meg arról, miért történelemhamisítás, bármikor laktak volna sünök és ürgék a Gesztenyéskertben.

Kalligram

2007 / július - augusztus

Tartalom:

Leszbosz

20 Lovas Nagy Anna
Verazélet
(regényrészlet)