....... Eljöttek az angyalok, oldalról és mindenhonnan az egész nagy borús levegőégből. Egyedül voltam. Először levették az ékezeteket. Aztán a magánhangzóimat szedték el. Nem maradt nevem, se semmi, csak valami barátságos duruzsolás, angyalzene vagy angyalmondóka. Gondoltam megelégednek ennyivel, de vacakul kuncogtak és hunyorgatták az égszínkék angyalszemeiket, láttam a giottoi ecsetvonásokat, na még csak ez hiányzott, gondoltam. Az egyik angyal ekkor a fülemhez hajolt és azt mondta: egészen pontosan tudjuk, hogyan akarod megúszni a feladataidat. Nem szeretnénk megfenyíteni, de ha nem fejezed be, amit elkezdtél, legközelebb az ujjaidat visszük magunkkal. Akkor várhatsz a legközelebbi évszázadig, amikor a Macintosh kihozza a gondolatalapú számítógépet - nem lesz az mulatság - hunyorgott a giottoi, különösen a te esetedben, ahol úgy szaladnak szét a gondolatok, tervek, mint a vízfesték. Mammogtam a mássalhangzóimmal, de az angyal így is megértett, mert isteni nyelv a mássalhangzós. Egy hónap. Ennyi. Visszakapod az ékezeteket, meg a többi hangzót, akkor visszajövünk es elvisszük a könyvet vagy annak híján a többi kölcsönt és az ujjaidat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése