álomgyár

Már megint azzal a nővel, akivel nincs szándékomban álmodni soha. Jön felém és énekel, és azokban a mélyregiszterű hangokban valami kicsi, és ijesztően eleven, fekete dolgok - olcsó költségvetésű horror film. A kicsi dolgok a levegőn ellárvásodnak és a lárvák felhasadnak, és kikelnek a repülők, a szárnyaló szörnyek, vicsorgó muslincáknál nagyobbak. Démon-legyek, mint a hang, úgy repülnek át a fülemen. Nincs semmi akadály, se dobhártya, se agy, se elme-stop. A leglágyabb részeimre ülnek, hogy felegyenek, és szívókájuk a máj, a szív és a méh felszínére tapad. Nyáluk elfolyósít és a fájdalom nem ismer határt. Kifolynak a szerveim, a máj, a szív, a méh, mint a hangok, mint a fúga utolsó hangjai.