Nők a Holdon

Holdbázis

Holdudvarról nézem a játékot, ahol a forgó fényfolt kivet vagy beszív, mert erőjáték minden, a forgás centrifugális ereje, a tömegvonzás - és a testemre nőtt acélhéj, velem együtt verődik a kiszámíthatatlan erők játékában.
Küldöm a jeleket, a kétségbeesés rádióján, összehánytam a levegőt, babkonzerv szálldos a magasban, és te nem ápolsz anyám. Mert mind odalent vannak, nővéreim és húgaim, belakják a kísérletet, Artemisz kötényében dajkált reformot, amit a nyugtalan nők vívtak ki. Keresem a helyem, de a gyér légkör elrejti a leszállópályát, pedig én is beleszuszognám a növekedő felhőkbe hidrokínjaim. Nézem a helyet idefentről és odavágyom, ahová elmentek a nők, hogy kipróbálják maguk, megmutatni, lehet jobban, nevelni erdőt, ahol nem lesznek háborúk, mert havibajos vérükkel bekenték az ajtófélfát, felismerje övéit az anyaistennő.
De most mindenki a koponyasisakban függ, megtelnek az ovális arénák, virtuális helyük elfoglalják a kozmikus játékban, az apa-planétán. Brainball az új játék neve, az archaikus Football-ból nőtte ki magát, és sem testi erő, sem fizikai fölény nem szükséges hozzá, játszhatják, húsosak, mozdulatlanok, légszomjas tüdőbetegek, mert nem egyesével indulnak a küzdelembe. Az összekapcsolódott csoportenergia röpteti a labdát, ami világokon keresztül röpül, át a tudat és az alatta alvó képeken, a széleken álló sötét és világos kapukig. A férfiak találták ki, mert hitték, a térben jobban játszanak, de a nők fantáziái festették elevenre.
Mint az anyag és antianyag, úgy semmisíti meg a gondolat a labdát, és a felszabadult energia hívja újra életre, cikkani a hipertérben. A játékosok első halálig játszanak, a sötét vagy a világos kimúlásáig, ami magával ragad mindent.
A vesztes, mindig a sötét kaput kapja legközelebb.
A vesztes, a könnyével fizet, amiből lassan feltöltődnek a hold-tengerek és a nők, meztelen karjukban hordják a halakat bele.

Gyerekeket keresünk

Gyerekeket keresünk

2007 Zürich Jung Intézet
Az emberiség több mint, hatezer éves története során elbukott. Generációkon át olyan mintát adott tovább, amely nem volt képes megbirkózni feladataival, nem javította sem szellemét, sem fizikumát. Spirituális fejlődése kimutathatatlan. Vallásai bár azonos gyökerűek, mind tévútra vezettek. Törvényeit nem tartja be. Parancsolatait megszegi. Az emberiség kiskapukat keres, mentsvárakat épít, gőgös, kegyetlenkedő.
Minderről pedig a rossz gyermeknevelés tehet. De hogyan várhatnánk el attól, hogy jót cselekedjék, aki önmaga sem tudja, hogyan nevelődik a jó?
A szülők túlzóan szeretik gyermeküket. Hamis önképet sugároznak. Téves világlátást. Istenítik vagy lealázzák gyermekeiket. A felnőttek nem tudják jól szeretni a rájuk bízottakat. Éheztetik, verik, testi épségüket veszélyeztetik. Közönyösek. Figyelmetlenek. A felnőttek túletetik gyermekeiket. Hypomán módon fertőtlenítenek, ezzel gyengítve immunrendszerüket. A felnőttek erőszakosak. Szexuálisan kizsákmányolják a gyerekeket. Emberkereskedőknek adják el. A szülők széltől is óvják kicsinyeiket. Korlátozóak és tudatlanságban tartják őket. A szülőknek nem a tudatuk, hanem tudattalan szférájuk határozza meg gyermekeiket. A felnőtt emberiség tudattalanja alantas. A gyermek idegi és pszichés zavarai a szülők pszichés zavarain alapulnak. Az emberiség lelkileg elmaradt, technikailag legyőzi önmagát. Vagy más kiutat keres.

2025 New York Gyermeklélektani Központ
“A gyermek potenciális jövő.” A gyermekmotívum nem olyan dolog, ami egyszer volt aztán elmúlt, hanem mindig megmarad. Ennek a motívumnak a feladata, hogy az embert jó úton tartsa. Ennek a tudatnak lényege, a kevés tartalomra való koncentrálás, de azokat a legteljesebb világossági fokra emelve. “Ha az ember elveszti gyermekiességét, akkor mesterségessé és gyökértelenné válik.” Nem ok nélkül tanította Jung, legyünk olyanok, mint a gyerekek. Bízzunk intuitív képességünkben. Az emberi tudattalan, tartalmazza az ősök sorának egész örökölt élet- és funkcióformáját, úgyhogy minden gyerek rendelkezik a tudat létrejötte előtt, a megfelelő pszichikai funkciókészséggel. Ezt a tökéletes funkciókészletet teszik tönkre a szülői hatások. A tudattalan, a tudathoz hasonlóan érzékel, érez és gondolkodik, s ugyanúgy vannak szándékai. A gyermekmotívum fejlődése az egyén lelkében az eljövendő fejlődések előrevetítése. A gyermekség fő feladata a személyiség kiérlelése. Bár Jung erről azt írja, hogy személyiségünk megvalósítása elérhetetlen eszmény. Az elérhetetlenség azonban nem ellenérv az eszménnyel szemben, hiszen az eszmények pusztán útmutatók, sohasem célok.

2025 Honkong Nemzetközi Robotika Kutató
A múlt század hatvanas évei óta foglalkozunk elméleti számítástechnikával és a mesterséges intelligencia humanizálásával. Kutatásaink az utolsó két évtizedben az úgynevezett holisztikus robotika irányába fordult, amely a kognitív tudományos szemléleten túl (nyelvészet, matematika, számítástechnika, logika, filozófia, biológia és pszichológia) mellé, felvette az idegtant, érzékelés tökéletesítést, az antropológiát és az erkölcsi nevelést. Minden törekvésünk az egészlegesség irányába halad. Ezért kibernetikai beillesztő programot készítettünk, a fizikai világ érzékelésén túl, minden élőlény érzelmi rezonáltságának felfogására. A csúcstechnológiát képviselő gép képes, nem csak az emberek, és háziállatok, de a vadállatok, növények, sőt a vízben élő organizmusok biorezonanciáját, pszichikumát mérni, szándékukat villámgyorsan kiértékelni. Munkánk gyümölcseként, az idei Világkiállításon bemutathattuk I. Ludus Educator, becézve, Ludy, és nőtársa Ludya nevű robotunkat. A két Ludy mindazokkal az előnyökkel rendelkezik, amelyek idáig is jellemezték termékeinket. Energiatakarékos, napelemei hosszan és megbízhatóan táplálják. Külseje megnyerő, bizalomébresztő. Arányai tökéletesek. Súlyelosztása biztonságos, nagy terhek cipelésénél is. Türelme kikezdhetetlen. Nevelő programjánál fogva, alkalmas újszülött kortól gyermekek felügyeletére. Egyéni kérésre, tejcsatorna és tartály építhető hozzá. Hőmérséklete állandó, kellemes 36,5 C. Tudása kimeríthetetlen, minden kérdésre készségesen válaszol. Mese, gyermekdal memóriája bámulatos. Szlogenünk valóra vált: „Jobb, mint az igazi”.
Garanciáinkat továbbra is a robotika, Isaac Asimov által lefektetett alaptörvényei biztosítják.

2026 Washington, droid a Fehér Házban
Az Amerikai Egyesült Államok Elnökének, hálószobája. Barbara, az Elnök felesége mindenórás, az alternatív szülés híve. Ludya türelmesen álldogál a sarokban.

2027 Koszovó.
Koszovó újjáépítése húsz évet váratott magára. A belpolitikai villongások lehetetlenné tették az építési anyagok biztonságos szállítását. A szétlőtt házak omladozó falai között, bádog és ládaváros épült. Rongyok a szélben. Szemét, bűz, patkányok. Vajúdó nő guggol a vizelettől kiégett, sárgás fűcsomók között.

2027 Afrikai kontinens
A 2010-re ígért negyvenmillió AIDS árva felnőtt. Munka nincs. A fiatal felnőtteket minden eddig ismert lefolyásnál, gyorsabban viszi el a kór. A szülők nélkül felnőtt tömegek, kritikátlanul, egyre antiszociálisabban viselkednek. Afrika nem szaharai részeit a teljes kipusztulás fenyegeti. Nincs ivóvíz, a megmaradt édesvizeket elfertőzték a tetemek. Kihaltak az afrikai elefántok és az orrszarvúak.

2027 ENSZ New York
Az ENSZ, Nemzeteket Megmentő Bizottsága márciusi kongresszusán negyven darab Ludus Educator márkajelzésű, mesterséges szülőt szavazott meg, az afrikai államokban kialakult helyzet megoldására. Az ENSZ felkérte az Afrika Tanácsot, mérje fel, és ossza el országai között, igazságosan, rászorultságuk szerint a gépeket.

2027 Dél-Afrika Pretoria
Az Afrika Tanács raktáraiban elhelyezett negyven darab Ludus Educator bontatlan csomagolásban vár sorsára. Az Afrika Tanács titkos tárgyalásokat bonyolít az Egyesült Arab Emirátussal. Abu Dhabi, Dubai és Sharjan város előkelőségei között megy a vetélkedés, kihez kerüljenek az olcsón beszerzett droidok.

2030 Budapest
Kockás Peti és Pöttyös Panna a városi óvoda fejlesztőcsoportjába járnak. Barátok. Születésük óta részt vesznek a Novum Hungaricum Humanum programban. Biológiai szüleik a köldökzsinór elvágása óta, gyermekeik kiegyensúlyozott nevelését az edukaciós droidokra bízták. Peti és Panna sosem tapasztalta meg a türelmetlenséget. Nem hallották azt a kifejezést, hogy később. Mindig számíthatnak segítségre. Személyes nyelvtanukban a Ludus illetve Ludya szó helyettesítette be az apát és anyát. Az óvodában minden gyerek saját robotja is jelen van. Többnyire megfigyelőként, kizárólag veszély esetén avatkoznak közbe, mint hirtelen lezúduló eső. Kockás anyuka és Pöttyös apuka meghatva figyelik a tükör mögül, milyen szépen játszanak a gyerekek.

2030 Koszovó
A Koszovói Újjáépítő Tanács kérdéssel fordul az Európai Unióhoz, házépítő robotok tervezése várható e, és mikor?

2030 Nagyecsed
Az ecsedi láp szélén, az elszikesedett, termelésre alkalmatlan területeken, több mint száz éve szabadcsapatok verődnek össze. A Nagyecsedi Ügyvivő Testület a Román közigazgatással együttműködve, figyelembe véve az Egyesült Európa szabad vándorlással kapcsolatos nézeteit, semmit sem tud tenni. Nyelvközösség híján a szabadcsapatokat, kizárólag a fosztogatás tartja össze. Gyakoriak az emberveszteséggel járó összecsapások a rivális hordák között. A nagyecsedi polgári lakosság retteg, sötétedés után, erődökre emlékeztetnek a házak, betáblázva az ajtók és az ablakok. Napvilágnál sem siet senki, segítségére a kiáltozónak. Nagyecseden eluralkodott a rettegés és az anarchia.

2030 Láp
Kármenka és Rómeó tizenegy évesek. Szabadok. Szabadon verte őket az apjuk, az anyjuk meg az eső. Szabadon ették a földigilisztákat és a disznóparéjt a nagy éhség idején. Mesterei a lépre csalt énekesmadár szabadtűzön sütésének. Hitrendszerük szerint, minden elfogyasztott madár énekereje a torkukba költözik. Estelente, a láp spontán fellobbanó tüzei között keserédes, mély, torokhangú énekek követik a megkérgesedett meztelen talpakat alvóhelyükig. Kármenkát születésénél neki ígérték Rómeónak. A szülői egyezség felbonthatatlan. Gyermekeik szintén szabadok lesznek.

2031 Lappföld
A lappföldi rénszarvas hitű konfraternitás, elutasít minden olyan irányzatot, amely a gyermekek nevelését kiveszi a szülők kezéből. Kiáltványukban a Föld népeihez fordulnak az amerikai és ázsiai karvalytőke benyomulása ellen, a családok életébe. Jelmondatuk: „minden tehén a maga borját szoptatja”.

2051 Vatikán
A Római Katolikus Anyaszentegyház feloldja a cölibátust, de házasulandó papjainak nem engedélyezi a Ludus Educator alkalmazását a családi életben, mert hiányzik programozásából a katolikus teológia.

2087 Jeruzsálem
A Jeruzsálemi Ortodox Transzszexuális Közösség és a Taoista Tantrikus Gyülekezet egy időben észlelte a titkos iratokban felbukkanni, az idáig rejtett szöveget, az Új Messiás eljövetelét. Az afrikai kontinens végleges elnéptelenedése intő jel. A világ lakosságához küldött felhívásukban, mindenkit bűnbánatra, önvizsgálatra szólítanak, a Föld légterétől csupán néhány százezer kilométerre elzúduló üstökös megpillantásával egyidejűleg.

2087 Moszkva
Világ népei egyesüljetek!



2099 Tibet
A Dalai Láma háromszáz rinpócse képző robotot rendel a honkongi Nemzetközi Robotika Kutatótól. Az új robotok neve Szongcen Gampó és feladata, elvezetni minden szerzetest a gyémánt-út elejére. A Dalai Láma a következőket mondotta: Most, hogy egyszer értékes emberi létformához jutottunk, amelyben lehetőségünk nyílt a Dharma gyakorlására, meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, mind önmagunk, mind mások érdekében. Ehhez azonban komolyan neki kell látnunk a Dharma gyakorlásához, amihez legelőször is ki kell alakítanunk magunkban a különleges bódhicsittát, a szeretetteljes együttérzést. Ennek két oldala van: a viszonylagos, illetve az abszolút értelemben vett bódhicsitta. A viszonylagos értelemben vett bódhicsittának szintén két oldala van: az óhajtó, illetve a tevékeny bódhicsitta. A bódhicsitta lényege az együttérzés, aminek pedig három fajtája van. Az élőlények javára irányuló együttérzés. A Dharmára irányuló együttérzés. A semmire sem irányuló együttérzés. Ki tudná mindezt jobban tanítani, mint a végtelen türelmű droid, akit az emberi lény megjavítására fejlesztettek.

2099 Szingapúr tőzsdehírek
Európában és az Egyesült Államokban teljes körűen elterjedtek a pótszülő robotok. A programban elejétől kezdve résztvevő ázsiai országok teljesen felcsatlakoztak és legyőzték a hagyományaikból fakadó ellenállást. A világ teljes bevételének, mintegy egy hatodát a Honkongban székelő Nemzetközi Robotika Kutató, leányvállalatai és eladott licenszei alapján gyártott Ludus Edicator droidok forgalmazásából állítja elő.

2100 Párizs
Februárban sötét napok köszöntöttek Európa országaira. A Párizsból elindult új influenzajárvány, különlegesen gyors vírusmutálódáson ment át. Sebessége meghaladta az 1918-as spanyolnátháét, amely két év alatt érte körbe a bolygót és negyvenmillió áldozatot követelt. A jelenlegi betegségnek elég volt három hónap és Európa felnőtt lakosságát, soha nem látott módon elpusztította. Minden tíz felnőttből, legfeljebb ketten élték túl a vírustámadást. A jelenleg is tomboló betegség elsősorban a fiatal felnőttektől az időskorúakig szedi áldozatait. Legellenállóbbak a három és hét év közötti kisgyermekek. Egész családok haltak ki, árván hagyva a kicsiket. A betegség többnyire három napon belül halálos. Gyors lefolyása annak köszönhető, hogy az immunrendszer saját sejtjei ellen fordul, válogatás nélkül ellene tör, nem tudván megkülönböztetni egészséges vagy vírussal fertőzött sejtet. A betegség átlépte Európa határain. Jelen van Ázsiában, Amerikában. Ausztráliában kiterjedt karanténokkal próbálják megállítani. Egyelőre sikertelenül. Minden emberrel lakott területen megjelent, még a katasztrófaterületté nyilvánított afrikai kontinensen is, ahol a szórványtörzsekbe visszahanyatlott AIDS túlélőket tizedeli.

2101 Bárhol
A Ludus Educator nem alkalmas szerelésre, táplálék és elektromos áram előállítására. Nem tud házat építeni vagy karban tartani. Nem ismeri a földművelés vagy állattartás szabályait. Nevelni tud. Kétségbeesetten keresi az árvákat. Elindítani a gyémánt-úton.

Zöld disznó II.

Zöld disznó II.

Ez a kőfaragás az úgynevezett "zsidó-disznót" ábrázolja. Ezen a gúnyképen, melyen a zsidók - szerint "tisztátlan" állattal - disznóval intim kapcsolatban állnak, közép- Európában ismert ábrázolás volt. A felírat "Schem Ha Mphoras" a zsidó misztikára jellemző, Isten teremtményének titokzatos szám és szókombinációból levezetve. Ennek a mondatnak - Schem Ha Mphoras- a zsidó kabalista vallása szerint univerzális ereje van. Ezért különösen szentnek tartották és a beavatatlanok elől rejtették.

Szombat van és eljött a sóletevés napja. Az étkezde tulajdonosa az ajtóban áll, nála a számológép, meg a jóindulat, mindenki bemondja mit fogyasztott, beleértve az utolsó szelet kenyeret, beleértve a kicsorgatott szódát, a mértékkel málnázott szörpöt.
Elviszem a barátainkat, akik szeretik a sóletet, a maceszgombócot, de nem szeretik a hangoskodást és a zsúfoltságot. Pedig csak az van, meg Jentl a ravasz. A lány. A fiú ruhába öltözött.
Az ajtóban a megszokott sorállás, odakint tombol a tavasz, leginkább száz kilométeres, orkános szél erejében. Ezért mindannyian bezsúfolódunk, vágyódó sóletevők és a bennrekedt jóllakottak. Szuszakolnának kifele, de a hasuk nem engedi és összesúrlódnak az idegenek. Torlódik az ingerültség, mert viharos a szél és egy fiatal anya véletlenül felrázta karonülő gyerekét, akiből spriccel az ebéd, mint a túltöltött szódásüvegből. Öregember sipít, álljanak odébb, nem lát semmit, pedig csak a hírességek fotóit láthatná a szemközti falon. Ezerkilencszázhatvannégy sztárjait. Néhányat a hetvenes évekből. Letűnt sportolók. Hullott csillagok, mind barack és szilvalekvárnak való. Ez a magas fejhang nem a falnak szól. Nem a falon a képeknek. Ez, a vagonok kilátástalanságának. A felcsúszott ingujj alól kibújó tetoválásnak. A kilátás igénye mindennél erősebb, amikor a kor kilátástalan.
Elfogyott minden az idők folyamán, el az óbudai kiskocsmák, a zongorás helyek, csak ez maradt. A Kádár korszakot őrző minigettó. Enni adnak. Enni jó.
A barátaim nők és sóletet akarnak enni. A barátaim nem sikszék, mert sikszét, csak sikszecseléd szóösszetételben hallottam, gyerekként a szomszédban lakó Deutsch nénitől. Nevelőanyámat nevezte így, akit még édesként szerettem.
Mindez persze képzavar és időzavar, mert az étkezde megalakulásának idején rég időtlenné vált a gettó. Mondják megszűnt minden különbség. Csak tanulj és dolgozz, ahogy a csillag megy az égen – csupa barack és szilvalekvárnak való.
Ghetto olaszul hordót jelent, Velencében a kádárok utcáját jelölték ki a zsidóknak, ott a legszorosabbak és legmagasabbak az épületek. Úgy laktak ott, mint hordóban az olajbogyók. Így terjedt Európában az elnevezés. Prágai gettóban a Židovský hřbitov. Több rétegben fekszenek egymáson a holtak, mint tányéron a lerágott húsú magok.
A barátaim nők. Csupa Jentl. Mind másnak látszanak, és másnak látszom én is, visz a tetszés látszata, a látszólagosság játéka, ahogy hideg feszesíti keményre a bimbót, didereg a mély dekoltázs. Színlelve szexust. Ártatlan csábítót. Játszom a jártasságom kóserolásban, hogy natürlich a gersli, és magam vagyok a behoved idetartozó. Nyelvlecke jiddisből. Fogadjunk, nem tudják, milyen szélesen árad nyelvünkben a számtalan jövevényszó?
A barátaim nők. Szeretnek engem, és mindet férfiként szerettem, vagy hagytam magam úgy, ahogy pacáktól sosem. Jegyezzétek meg. Pacák férfit jelent és nem összekeverendő a pacával, amit a retro töltőtoll tintája, vagy a töltőtollból írt szövegre hulló könny okoz.
Mind így tanultunk írni. Görcsösen. Ejtve a pacát és a könnyet. Sírva tanultuk a tudást és apánk azt mondta nevetve, nem baj. Úgy szép a zsidó, ha taknyos.
Eszünk hát, mert ezért jöttünk. Álgettóban az álkóser tarjás babot. Hithűk libacombbal. Tojással, a hússal dacolók.

A sertés részei: lapocka, comb, köröm, csülök, oldalas, dagadó, karaj, borda, tarja.
Tarja: a sertés „félbehasított nyaka”. Felhasználható: egyben sütve, szeletelve, füstölve, rántva, flekkennek.
E sertés rész, felsorolásban a kilencedik. A kilences szám a befejezettséget szimbolizálja. A héber alefbét kilencedik betűje a teth. Ezzel a betűvel kezdődik a tréfli. Legfőbb tréfli a disznóhús.

A Klauzál téri malac betér a Síp utcába. Befordul a kapun, ahol a biztonsági őr nem ereszti beljebb. A malac visítva méltatlankodik és ordít, neki a rabbival van dolga. Szidónia néni a portásfülkéből telefonál. Balhé van. Balhé jiddis szó, „botrány” a héber ballahah-ból, amelynek jelentése, rettenetes dolog.
Rabbi uram, lelkem! Jöjjön már le, egy malac akar magával beszélni! A malac bizakodik. A biztonsági őr szétvetett lábakkal áll előtte. Az Új élet szerkesztőségéből újságírótanonc rohan a lépcsőn, hármasával ugorva keresztül a lépcsőfokokat. Malac a hitközségben, fogalmazza az átütő címet, amivel nagyobb lapokhoz betörhet. Virgonc firkász a Jóreménység fokán.
A Rabbi méltósággal érkezik. Kicsit megköszörüli a torkát, jó napottal köszönti a malacot és megkérdezi, miben segíthet?
Rabbi! Malac vagyok. Szeretnék ezentúl zsidó lenni. Betartok minden szabályt. Hitsorsomnak tekintek minden üldözöttet. Magam is átéltem fajtám genocídiumát. Nem eszem tréflit, disznót meg főleg nem. Esetemben ez amúgy is kannibalizmus lenne. Mély azonosságot érzek a zsidó néppel. Tanulmányoztam történelmét, tudását. Elmélyedtem a tórában, a talmudi bölcsek tanításaiban és a Zóhárban. Egyetlen Istenben hiszek, akinek neve kimondhatatlan. Prozelita malac vagyok. Kérem, tegye létezésemet hivatalossá, vegyen fel hittestvérének!
A rabbi áll. A malac áll. A biztonsági őr szemlesütve. A tanonc, Szidónia néni leesett állát keresi. Még szerencse, hogy az új, törhetetlen protézis valóban az, csak kicsit porcicás, ahogy előkerül a kulcstartó szekrény alól. Szidónia néni öblít a csapnál, helyére teszi.
A Rabbi is. A dolgát. Nos. Tisztelt Malac, mint tudja, egyedül nem dönthetek. De mindenképpen lebeszélném a zsidóság nehéz sorsáról. Ám ha mégis minden fárasztó procedúrán átesne és elsajátítaná hitünkhöz szükséges összes tudnivalót, akkor is igen magányos malac maradna, mert nincs malac több közöttünk. Ezért kérem, mondjon le tervéről és próbáljon boldogan élni, megtalálni önmaga malacságát a sajátjai között.
Ezzel a Rabbi hátat fordított és töprengve felment a lépcsőn.
A malac áll. A malac sír. Könnyei pacákat ejtenek húsrózsaszín ingecskéjén. Cefetül érzi magát. Cefet: beteget jelent a héber cefetből, használatos a pocsékul szinonimájaként.

A Klauzál téri malac a Kisdiófa utcában lakott. Néha leugrott a Klauzál téri kóser borpincébe.
A borpince öreg csaplárja rég hozzászokott, mindenféle népek látogatnak a pincészetbe, mert jó bor csak a kóser lehet. Ezt még az ultra nacionalista pártvezér is elismerte, aki titokban hozatta a bort innen és a házában tartott nagy mulatságokon és az idegenszívűek kiirtásáról szóló eszmecseréken, ezt itatta cimboráival. A borról pedig csak annyit szólt, Eger mellől származik.
Malac igen nagy szükségét érezte szívét megerősíteni egy kis szőlőnek nemes levével. Bánatát belefojtani. Ilyenkor a Carmina Burana-t hallgatta és megpróbálta rádanolni Csokonai versét a Szerelemdalt a csikóbőrös kulacshoz. Bánatában előtört élete összes megpróbáltatása, a gyermekkor, a falu irgalmat nem ismerő társadalma, hogyan túrták, lökték félre az életet jelentő vályútól.

Malac születik Libickozmán. Nem is egy, hanem tizenkettő. A faluban igen kevesen laknak. Zsákfalu. Zsákfalusiak a lelkek, ide a madár is csak akkor jön, ha ketrecben hozzák. A falu kincse a koca. Együtt vették az összekuporgatott pénzből, meg a Marcali agronómus segélyéből. Együtt adták a kukoricát, a száraz kenyeret, bár abból nem sok gyűlt, inkább lereszelték morzsának. Ha megfial a koca és éppen eleget, mindenkinek lesz saját disznaja. Nevelheti, pátyolhatja a kolbásznak, sonkának valót. Képzeletben mindenki nagy kanállal eszi a zsírt. Ha csak el nem viszi a sertéspestis vagy a száj és körömfájás. Az anyadisznó erős, hasában vidáman rúgkapálnak a malackák, kicsi odabent a hely, készülik a születést. Hajnalra meglesznek. Mindannyian. Így született malac, egy a tizenkettőből, ahogy a tizenkét testvér közül, csak Józsefet vitte sorsa Egyiptomba.
Reggelre kimentek az ólhoz a falulakók, megnézni a malackákat. Tizenegy rózsás malacpólyás. A tizenkettediket észre se vették, egy csokor friss lóherének látszott, vagy egy marék pitypang levelélnek. Halvány volt. Friss fényes és zöld.
Lett is nagy óbégatás, siránkozás. Futottak a Somogyzsitfára Vajákos Biri néniért, aki bába volt és titkon angyalcsináló. Értett a gyógyfüvekhez és a rontást úgy tette, adta, vette, mint a takarék pénztáros kisasszony a betéteket. De bizony a Biri ereiben is meghűlt a vér. Sose tartotta nagyra a Libickozmásokat, mert nem vitték semmire, egyetlen lyukas híresség se született náluk. Templomra se telt nekik, a harangláb is meggörbült mielőtt a harang megrepedt. Mondták is a környéken az élhetetlen, pechvogel szerencsétlenekre: kozmázik a libic. Azaz odaégett a libici. Nem is vette komolyan a zöld disznó hírét, amíg a saját szemeivel meglátta. Akkor aztán hányta magára a keresztet, és megmondta, ide bizony az ördög tette be patás lábát. Itt bizony ő Biri nem marad. Húst, komatálat, húsvéti sonkát a libiciek ne küldjenek, mert abból nem eszik. Tenni nem tud semmit. Erősebbek nála az itt játszódó hatalmak. Háromszor a háta mögé köpött aztán, huss, mint a fergeteg, haza biciklizett.
Álltak Libickozmán a népek tanácstalanul. Elpusztítani nem merték a malackákat, főleg, hogy az volt reménységük és egyetlen vagyonuk. Meg az ördög nem alszik. Főleg, ha a fattyait ölik. Ezért hazamentek és az ég meg a jóisten gondjára bízták a jövőt.
Az emse szépen szoptatta a malackákat. Azok meg napról napra gömbölyödtek. Eljött a nap, amikor úgy megerősödtek, el lehetett vinni őket, sétálni a makkosig, ahol Gyurka bácsiéknál az öreg kan disznó lakott. Emse vitte megmutatni a kismalacokat apának. Lett is disznó nagy botrány. Az öreg kan nézte fiait, de a legkisebb zöldre kijelentette az nem az övé, de ha mégis, akkor felfalja, kettéroppantja, mert ezt a szégyent nem viseli. Anyja felfalni nem engedte, de a pusztulj örökre innen átkától, nem védhette meg. Ettől a naptól kezdve megváltozott az élete a zöld malacnak. Meglátta másságát, és mindenki más meglátta. A pulykák, a kacsák, a falubeli gyerekek és testvérei, akikkel egy tejen nevelkedett. Hiába való a malacság, ami összekötötte őket. Zöld színe elválasztotta a sajátjaitól és az apai átok örökre megjelölte. Aztán emse is elfáradt a háborúban, meg féltette az aprócska zöldet. Egy éjjel kitörte oldalával az ól gyöngébbik falát és a zöld disznócskát szélnek eresztette. Jól figyelj malacom! Amikor beérsz a városba, vegyél magadnak egy rend malacrózsaszín ruhát. Vegyél egy tégely malacpúdert, barackpír színűt. Neked adom az összes spórolt pénzem. Próbáld meg és élj boldogul. Így is lett. Malac vett mindenféle jelmezt csak a boldog élettel nem boldogult.

Zöld disznó

Vannak mindenféle gyerekek, az ügyetlen szülők elnevezik, indigósnak, kristályosnak. Az enyém biztosan higanyból született, fényesnek, megfoghatatlannak.
Megfőzte mindenhol a rendet fenntartó személyzetet, bölcsiben, óvodában, mert azt tanulta kincs a szó, varázslat a betű. Gurította, szórta maga körül, mint a mesebeli királylány, a gyöngybeszélő és a disznókkal barátságot kötött.
Nem volt semmink. Az albérletről albérletbe költözés között, az a kevés is elkopott, mert mindig valamit elvettek a házinénik, villany vagy lakbér fejében.
Toltam a kocsit, nyakamban a gyerek, zacskóban a cipők, hátamon a könyvek, amik nem kellettek senkinek és meséltem a zöld disznóról.

A Zöld Disznó akkor született, amikor együtt állt fent az égen a nap, a hold és a csillagok. Nem volt se nappal, se éjjel és a csirkék behúzott nyakkal kotródtak vissza az ólba, csak a fülemülék csattogtak bolondul. A tehenek aznap édesebb tejet adtak, és a gyógyfüvekben megtízszereződött az erő. A hold eltakarta a napot, s mire újra kivilágosodott, megfialt Emese a coca. A faluban hatujjú gyerek született, de erről Emese mit sem tudott, meg nagyobb baja is volt annál, az emberek ügyeivel foglalkozzon, mert meglátta napvilágnál a kilenc rózsaszín malacka között a tizediket, a zöldet. Nevelte, szoptatta, mint a többit, de jó szívvel sosem tudott ránézni. Eljött az idő, amikor meg kellett mutatni a malackákat a kondának, és a hatalmas vérsertésnek, minden disznók urának.
Rettegett Emese, próbálta a zöldet háta mögé dugni, de a kicsi fürgébb bárkinél, szalad, mint a csík és hangja kiválik mind közül, mert a sok harangvirág szagolgatástól csengettyűs lett a röfögése.
Várja a vérsertés mindenhonnan az emséket, jönnek büszkén a malacokkal az erdőszéli makkosba.
Nem lehet elkerülni az elkerülhetetlent. Meglátja Nagyúr a zöldet, elbődül haragjában, potyognak a fákról a fészkek, és a tavalyi magok legurulnak a gyökerekhez.
- Hát ez meg miféle istentelenség!
Összecsapnák a disznók a tenyerüket, ha volna, de így csak behúzott farokkal toporognak.
- De hiszen ez a malac zabi! – dörgi a vérsertés.
Lili a nyakamban kalimpál a lábával, majd leesik, annyira nevet és ismétli: „zabi, a malac zabi, túl sokat evett”.
És én is vele nevetek, mert hogyan magyarázzam, zabi malac egy mamzer, törvényen kívül született, még ha nem is, mert elég, ha a vérsertés azt hiszi.
Így hát szélnek eresztik a malacot, akinek halványzöld orrában elnémulnak a harangok, csak folyik a könny a szeméből és elindul a hosszú vándorlásra.

Lili hét éves lett, mire elváltam Vas Gábortól és nem költöztünk többé, mert lakást kaptunk a nyolcban. Iskolába mégse ide írattam. Vittem Lilit a szoba-konyhából, ahol gyümölcsládákban tartottuk a könyveket, málladozó szivacson aludtunk, nem volt se szekrény, se más, csak egy öreg rádió, meg a sánta konyha asztal. Vittem Lilit át a városon, ahol beleszaladnak az Andrási úti villák a Hősök terébe, a mellékutcában bókoltak az öreg eperfák, mert hittem jó lesz neki, az induló elit iskolában.
Lili egyre fénytelenebbül járt, mert nem volt táskája, ruhája odavaló, de leginkább kivételezett helyzetét veszítette, mert itt mindenki tehetségesen, jól beszélt.
Én meg hordtam haza a rühöt, a hajtetvet, mert a szegények között dolgoztam, kivert anyákkal, később a Lipóton. Vonzottam a háborús betegségeket, mint a mágnes, nálam jobban csak Lili és, mint egy rendcsináló angyal a világ szétszakadt partvonalán, megáldott mindenkit serkével gazdagon, a gazdagabbakat. Akkoriban még nem tudtam különbséget tenni, mert olyan mély szakadék választott el, milyen drága a gazdagság látszata és milyen messzi a valódi. Csak küzdöttem a tetvekkel és az ótvarral, meg ahogy a macskáktól néha elbolhásodtunk. A kegyelemdöfést Lili hozta. Éppen nem volt semmi bajunk, mert rászoktam a megelőzésre, hiába csípett a szer, marta a fejbőrünket és büdösek maradtunk, hetente egyszer lekentem magunkat és minden kicsi hámsérülésre figyeltem. Addigra persze mindegy volt, mert a gyerekek kegyetlenek, és Lilit gyakran leprásnak nevezték.
Mint egy rossz génállományt, nehéz örökséget, úgy adtam át az iskolafóbiát, észre se vettem. Szülőként is leszerepeltem, mert nem lehettem semmire büszke, magamra végképp nem, se rangom se nevem, a sok befutott felnőtt között. Túl fiatal. Láttam a tanárok szemében, nem vesznek anyába, csak olyan vagyok, mint egy nagyobb, felelőtlen testvér.
És akkor Lili rohant haza kipirulva, hátán, tartását vesztve lógott a magam varrta táska és lelkendezett, milyen jó kis kanapé van a sarkon kidobva. Tényleg nagyon jó kis kanapé volt. Még nem pisálták össze a Teleki téri macskák, se a hajléktalanok. Felhoztuk a szomszéd fiúval, nagy volt az öröm, mert kihúzható.
A poloskákról azt kell tudni, két évig is képesek hibernálódni, elvékonyodnak, mint egy levált, ovális bőrdarab. Mint sötét írás, úgy tűnnek át a szerveik a szürke hártyán. Nem vettem észre sokáig, csak a csípéseket, amik gümősre dagadtak, és vittem Lilit a doktorhoz, megtudjam rovarcsípés allergia. Meleg ősz volt, a szúnyogok gyakran behúzódtak a lakásba. Nem gyanakodtam. Aztán egy reggel, Szukkot-ra ünneplőbe kellett menni, és a fehér blúz nyakán, talán fél centi, lapos, undorító billegett.
Ezzel a poloska invázióval indult el a kétségbeesés, nem tudom kézben tartani az életet. Nem tudom megvédeni magunkat, hiába varrok maradékból királylány ruhát, beilleszthetetlenül kívül maradunk Lilivel, akinek egyre gyakrabban kell mesélnem a Zöld Disznóról, és hiába szép ruha, amit minden este kimosok, délután ott ül az iskola udvarán a pocsolyában, sárgombócot gyúr, és csengettyűs hangon röfög.

Hétesi telep

Az ember elfelejti azt a szót hogy édes, és a gyerekekre nem mondod kisangyal, mert az a gyerek, aki nincs egy éves, de már két hónapja fekszik kórházban, mert elzáródott a végbele, az nem kisangyal, hanem egy gyerek, akinek a szervezete elfelejtette hogyan működik a rendszer, mert nincs mit emészteni és kiválasztani. Az anyja várandós és nem tud bemenni a kórházba, nem csak a nagy hasa miatt. Hétesen nincs pénz. Nincs közegészség, csak egy csap és szag. A csapra 400 ember és a szag nem édes.