Holdbázis
Holdudvarról nézem a játékot, ahol a forgó fényfolt kivet vagy beszív, mert erőjáték minden, a forgás centrifugális ereje, a tömegvonzás - és a testemre nőtt acélhéj, velem együtt verődik a kiszámíthatatlan erők játékában.
Küldöm a jeleket, a kétségbeesés rádióján, összehánytam a levegőt, babkonzerv szálldos a magasban, és te nem ápolsz anyám. Mert mind odalent vannak, nővéreim és húgaim, belakják a kísérletet, Artemisz kötényében dajkált reformot, amit a nyugtalan nők vívtak ki. Keresem a helyem, de a gyér légkör elrejti a leszállópályát, pedig én is beleszuszognám a növekedő felhőkbe hidrokínjaim. Nézem a helyet idefentről és odavágyom, ahová elmentek a nők, hogy kipróbálják maguk, megmutatni, lehet jobban, nevelni erdőt, ahol nem lesznek háborúk, mert havibajos vérükkel bekenték az ajtófélfát, felismerje övéit az anyaistennő.
De most mindenki a koponyasisakban függ, megtelnek az ovális arénák, virtuális helyük elfoglalják a kozmikus játékban, az apa-planétán. Brainball az új játék neve, az archaikus Football-ból nőtte ki magát, és sem testi erő, sem fizikai fölény nem szükséges hozzá, játszhatják, húsosak, mozdulatlanok, légszomjas tüdőbetegek, mert nem egyesével indulnak a küzdelembe. Az összekapcsolódott csoportenergia röpteti a labdát, ami világokon keresztül röpül, át a tudat és az alatta alvó képeken, a széleken álló sötét és világos kapukig. A férfiak találták ki, mert hitték, a térben jobban játszanak, de a nők fantáziái festették elevenre.
Mint az anyag és antianyag, úgy semmisíti meg a gondolat a labdát, és a felszabadult energia hívja újra életre, cikkani a hipertérben. A játékosok első halálig játszanak, a sötét vagy a világos kimúlásáig, ami magával ragad mindent.
A vesztes, mindig a sötét kaput kapja legközelebb.
A vesztes, a könnyével fizet, amiből lassan feltöltődnek a hold-tengerek és a nők, meztelen karjukban hordják a halakat bele.
Holdudvarról nézem a játékot, ahol a forgó fényfolt kivet vagy beszív, mert erőjáték minden, a forgás centrifugális ereje, a tömegvonzás - és a testemre nőtt acélhéj, velem együtt verődik a kiszámíthatatlan erők játékában.
Küldöm a jeleket, a kétségbeesés rádióján, összehánytam a levegőt, babkonzerv szálldos a magasban, és te nem ápolsz anyám. Mert mind odalent vannak, nővéreim és húgaim, belakják a kísérletet, Artemisz kötényében dajkált reformot, amit a nyugtalan nők vívtak ki. Keresem a helyem, de a gyér légkör elrejti a leszállópályát, pedig én is beleszuszognám a növekedő felhőkbe hidrokínjaim. Nézem a helyet idefentről és odavágyom, ahová elmentek a nők, hogy kipróbálják maguk, megmutatni, lehet jobban, nevelni erdőt, ahol nem lesznek háborúk, mert havibajos vérükkel bekenték az ajtófélfát, felismerje övéit az anyaistennő.
De most mindenki a koponyasisakban függ, megtelnek az ovális arénák, virtuális helyük elfoglalják a kozmikus játékban, az apa-planétán. Brainball az új játék neve, az archaikus Football-ból nőtte ki magát, és sem testi erő, sem fizikai fölény nem szükséges hozzá, játszhatják, húsosak, mozdulatlanok, légszomjas tüdőbetegek, mert nem egyesével indulnak a küzdelembe. Az összekapcsolódott csoportenergia röpteti a labdát, ami világokon keresztül röpül, át a tudat és az alatta alvó képeken, a széleken álló sötét és világos kapukig. A férfiak találták ki, mert hitték, a térben jobban játszanak, de a nők fantáziái festették elevenre.
Mint az anyag és antianyag, úgy semmisíti meg a gondolat a labdát, és a felszabadult energia hívja újra életre, cikkani a hipertérben. A játékosok első halálig játszanak, a sötét vagy a világos kimúlásáig, ami magával ragad mindent.
A vesztes, mindig a sötét kaput kapja legközelebb.
A vesztes, a könnyével fizet, amiből lassan feltöltődnek a hold-tengerek és a nők, meztelen karjukban hordják a halakat bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése