Estközi részlet

http://elofolyoirat.blog.hu/2010/06/03/ica_muhely_bemutatja_lovas_nagy_anna

TAMARIN

Tamarin egy eldugott, határmenti faluban született. Az apja iskolaigazgató és amatőr természetbúvár. Érdeklődési köre a darwinizmus és az evolúció, gyöngéje bármilyen majomfajta. Tamarin apját túláradó testszőrzet borítja, ezért a falusiak és Tamarin anyja, igen férfiasnak találják. Tamarin apja valószínűleg ezért rokonszenvez a majmokkal, és minden kicsiny újszülöttre ugyanezzel a gyöngédséggel tekint. Első és utolsó gyermeke ekként kapta a Tamarin nevet, a Francia - Új Guineában élő, a csuklyásmajmokhoz tartozó parányi, 20-28 centiméteres majmocskák után.

Tamarinnak a serdülőkor beköszöntével igen sok gondja akadt túláradó testszőrzetével. Tamarin anyja, és a faluban élők mind úgy tudják, Tamarin a tamariszkuszról kapta a nevét, amit a helybeliek tamariskának becéznek. Tamarin apja csínytevésnek szánta a dolgot, tudós viccnek. Ezért Tamarin bárhányszor nemzőjéhez szaladt, vidám nevetés volt az ajándék, apja a feje fölé emelte, és megforgatta. Tamarin mindig így fog emlékezni az apjára. A tamariszkusz a legszélsőségesebb sivatagi körülmények között is megél. Amikor Tamarin és Karin találkoznak, Karin hosszan és kimerítően ismerteti a tamariszkusz növény kiválóságait.

A határmenti falu egyetlen nevezetessége a rádió adótorony. A határon túli, szórványban élő nemzetiségiek ennek az adónak köszönhetik az összes információt, amit az anyaország eseményeiről tudhatnak, meg a kishatár- forgalomnak. A kishatárforgalom egy olyan jelenség, amikor emberek biciklivel vagy gyalog, mindenféle útokmány nélkül átmehetnek a határ másik oldalára piacozni, beszélgetni, párosodni. Virágzik a népi csempészet, az olcsóbb üzemanyag, alkohol és cigaretta vásárlása. Iskolába vagy dolgozni nem járhatnak, ahhoz engedély szükséges. Az orvosi ellátást is mindenki csak a saját országában veheti igénybe. A falu lakói úgy félnek a rádió adótoronytól, mint az ördögtől. Rebesgetik, az állomás olyan jeleket küldözget, amitől az emberek szervezetében tumorok alakulnak ki, és a fejükben összezavarodnak a gondolatok. Az emberiségre, lakjon városon vagy falun, ezekben az időkben a tumorok és az összezavarodott gondolatok jelentették a legnagyobb veszélyt.

Tamarin anyja is az összezavarodott gondolatoktól szenvedett. A helyi óvodában vezető óvónő, és rábízott kicsi gyermekek szellemi és testi fejlődéséért felelt. Tamarin anyja a szülőkre is kiterjesztette a felelősségérzetet, mert látta, miként akadályozzák a szülők a gyermekek fejlődését. Csak azt az egyet nem látta, ő miként akadályozza Tamarin fejlődését, mert Tamarinnak minden gyereknél jobban neveltnek, szófogadóbbnak és okosabbnak kellett lennie az iskolaigazgató apa árnyékában. Tamarin apja pedig nem kívánt semmit, csak hogy a feje fölé emelt Tamarin emlékeztesse a csínyre, és nagyokat nevessen. Ezért Tamarin fejében is gyakran összekeveredtek a gondolatok, és voltak nyarak, amikor egyáltalán nem lépett ki a ház hűvös szobájából, mert attól félt, nem lesz elég jó, szófogadó és okos.

Tamarint nem sokáig emelgette az apja, kiskamasz korára jelentős túlsúlyt szedett össze a hűvös szobában való ücsörgéstől, a cukrozott zsíros kenyértől, amit olvasás közben majszolt. Tamarinon ekkortájt már megjelentek a túláradó szőrszálak, alkarját és a lábait combtőig elborították. A faluban a kisfiúk, tizenkét éves koruk előtt nem kaptak hosszú nadrágot, és a kislányok szoknyában jártak. Ezért mindenki jól tájékozódott a másik lábszőrzetét illetően. Azokban az időkben jött divatba a hónalj dezodor, ami a testszagot volt hivatva távol tartani. Ezt leginkább a városiak használták, akik az összezsúfolódott járműveken, kapaszkodás közben, egymás hónaljszagában fürödtek. A hónalj dezodor feltalálásával sokat javult a városiak komfortérzete. Tamarin apja, aki fogékony volt minden újításra, a városban tett látogatása nyomán, megajándékozta minden családtagját hónalj dezodorral és magának is vett egyet. Ez Tamarin önbizalmát is megnövelte, mert az iskolában, apja után ő lett a legjobb szagú, bár továbbra is szőrös. Az illatszer gyártó cégek, egymással versenyezve dobták piacra az egyre hosszabb védelmet nyújtó, egyre illatosabb hónalj dezodorokat.

Tamarin apja a túláradó testszőrzet miatt eleinte észre sem vette, hogy a mellei megnagyobbodtak. Ez a jelenség nagyjából ugyanakkor zajlott, amikor Tamarin melle növekedni kezdett. Tamarinnál mindez a hormonokkal volt összefüggésben, az első vérzést megelőző időkben. Apja akkor fogott gyanút, amikor rózsaszín nedv lepte el a fehér ingét, érintésre fájdalmassá váltak a mellei. Megállapították a mellrákot. Tamarin apja a halálos ágyán, sokat gondolkodott az evolúcióról, és arra a megállapításra jutott, hogy az emberek, a törzsfejlődés nyomán, sosem találkoztak az Alumínium Zirconium nevű vegyülettel, amit a hónalj dezodorok bőségesen tartalmaztak. Dilemmája pedig abból adódott, megossza-e tudását egyetlen leszármazottjával, aki boldogan használta a szert, és ennek következtében az iskolai népszerűsége megugrott, vagy hagyja, hogy mint mindenki, azt gondolja, apja is a tumorképző rádióállomás áldozata. Tamarin apja magával vitte a tudást a sírba.

Tamarin a következő évben a legközelebbi nagyváros gimnáziumában fog tanulni, ahol kollégiumi elhelyezést nyer. Az addig rá váró egy évben megeszi a gyász a rárakódott túlsúlyt, lesoványodik, ingerlékennyé válik, és anyjával rendszeresen vitázik, mert az nem engedi nadrágot hordani. Az iskolát kötelezően látogató városi iskolapszichológus depressziót állapít meg, és gyakran hívja a szobájába beszélgetni Tamarint. Így derül fény Tamarin egyik legszorongatóbb problémájára, a szőrösödésre. Az iskolapszichológus úgy intézi, legközelebb Tamarinnak kelljen hozzá menni, az egyetemi városba. Ott kézen fogja és elviszi egy drogériába, ahol mindenféle gyanták, borotvák és szőrnövekedést gátló szerek kaphatók. Tamarin mindig így fog emlékezni az első pszichológusára, áll a fényben, a drogériában és megmagyarázza, miért előnyös szőrnövekedéssel megegyező irányban húzni a borotvát.